Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

A reformáció áttörése - Ritoókné Szalay Ágnes: A wittenbergi egyetem magyarországi promoveáltjai a 16. században

tást is szerzett neki. Peregrinációra, a svájci egyházak és tudósok meglátogatására is elküldte. így ismerkedett meg Vitus Konrad Gesnerrel is, akinek természetrajzi munkáját magyarországi adatokkal gyarapította. Itáliában folytatta tanulmányait, Bolognában avatták orvosdoktorrá

1558-ban. Még két évet töltött Padovában és Rómában, majd 1560-ban hazatért. ígérete szerint Perényi Gábor udvari orvosa és „consiliariusa” lett. Udvari tanácsosságáról egy földesúri ítélőszéki per jegyzőkönyve alapján alkothatunk fogalmat. Ura parancsára a vádat képviselte az úrvacsorái rendtartásban újítást bevezető egyik lelkész főbenjáró perének tárgyalásakor. Nagy diplomáciai és pszichológiai érzékéről tett tanúságot a végül is tragédia nélkül záródó ügy során. Ugyanis a testében-lelkében beteg Perényi környezetének valóságos zsarnoka volt. Udvarának légköréről nyomasztó hírek keringtek az országban, és ezek az udvari orvos hírnevét sem kímélték. A korabeli orvostudomány ellentétes irányzataiból is volt kellemetlensége. Egy receptjét bécsi kollégája igen rosszaiba, a benne ajánlott gyógyszerek miatt föltehetően paracelsianusnak tartotta. Ez egyáltalán nem kizárt, hiszen Gesnerrel kapcsolatban állt. Patronusa egyébként gondoskodott róla, házat, telket kapott tőle, sőt nemességet is szerzett neki a királytól. Később a Kamaránál levő egykori diáktársai jártak el adómentességnek ügyében. Perényi Gábor halála (1568) után néhány évig megpróbált független magánpraxisból megélni. Végül is belefáradt az ország rossz útjain való zötykölődésbe — így írják róla. Valószínűbb, hogy egzisztenciális gondjai lehettek. A főrangúak és a nép körében egyaránt nagyon népszerű orvos volt. De a korabeli gyakorlattal elleniében tudását nem tekintette megélhetési forrásnak. A szegényektől egyáltalán nem fogadott el semmit, a gazdagok önkéntes hálapénzét sem szívesen. Ez nem volt szokásos külföldi orvoskollégái körében, ahol a betegségtől és a gyógyítás módjától függően kapták az orvosok a honorárium megszabott összegét. Hazai összehasonlításra nem nagyon van lehetőségünk, mert szakképzett orvos igen kevés tevékenykedett az országban, díjazásukról meg még kevesebbet tudunk. 1571-ben elfogadta Liszka mezőváros meghívását a megüresedett lelkészi állásra, 1572-ben pedig Sárospatak papja lett. Úgy vallotta, hogy ezzel hajdani pártfogóinak tett ígéretét váltotta be. Élete ezután megoszlott a szószék, a népes pataki iskola, ahol tanított is, és a betegei között. A gyógyulást nála keresőket otthonában fogadta, mert csak így jutott ideje minden rászorulót ellátni. Ez is több annál, mint amit vizitelő társai nyújtottak. Azt is följegyezték róla, hogy a nagyon elesetteket a maga körében tar231