Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

A reformáció áttörése - Ritoókné Szalay Ágnes: A wittenbergi egyetem magyarországi promoveáltjai a 16. században

udvar érzékenységére. Óvatosságból nem adta ki kezébó'l a teljes Bon- Unit sem, amelynek közzétételét pedig mindenki tőle várta, azért, hogy Mátyás király portréja árnyékba ne borítsa a Miksáét. Érzékenysége vitte rá, hogy 1568-ban a Kamaránál viselt kulcspozíciójából visszavo­nult. Talán ekkorra maradt volna a tudomány, de 1569 tavaszán, körül­belül ötvenéves korában meghalt. Nagy könyvtárát Zsámboky János szerette volna megszerezni.8 Rakovszky Márton sikeresebben egyesítette az irodalmi működést a hivatalival. Családja a már említett Révay Ferenc túróéi főispán kör­nyezetéhez tartozott. Innen a wittenbergi orientáció. 1558-ban lett ma­gister, és a következő évben már hivatalba is lépett a Kamaránál Pozsony­ban. Családja nemességét a király 1561-ben címerbővítéssel megerősí­tette. Az atyafiságban öröklődő túróci alispáni széket 1574-ben ő fog­lalta el. Társadalmi és irodalmi kapcsolatai Prága felé vonzották. Korá­nak tudós költője volt, latin nyelvű, nagy terjedelmű verses alkotásait a kortársak méltányolták, ám mi csak kommentár segítségével tudjuk őket megérteni. Ezek a figyelmesen csiszolt műalkotások a gondtalan otium termékei.9 Hivatali pályán érvényesült a körmöcbányai Valentin Leiner is. Wit- tenbergben 1569-ben szerzett magisterséget. Valószínűleg ő az, akit 1620-ban a körmöcbányai pénzverde elöljárójaként emlegetnek.10 Tanulságos bepillantást enged a 16. századi magyar társadalom életébe annak a három wittenbergi magisternek a sorsa, akik tanulmányaikat Itáliában folytatták, és ott orvosdoktori minősítést szereztek. Az ország más-más vidékéről jcttek tanulmányaikat megalapozni, Balsaráti Vitus János a Körös-Maros szögéből, a pozsonyi német polgári! Georg Purkir- cher és az erdélyi szász, Brassóból való Paul Kertz. Nagyjából egyidőben (1554, 1558, 1561) lettek magisterek. Tanulmányaik befejeztével mind­egyikük a szülőföldjére tért vissza praktizálni. További sorsukban a más­más országrész szabta társadalmi környezetnek és az egyéni adottság­nak egyformán meghatározó szerepe volt. Balsaráti Vitus János a Jaksics család familiárisa volt. Taníttatását is ők vállalták, később pedig Perényi Gábor. 1554-ben lett magister. Lel­késznek készült, ilyen ígéretet tett pártfogóinak is. Szándékától mégis eltért Melanchthon tanácsára, mert alacsony termete miatt nem látszott alkalmasnak a prédikátori tisztre. Minthogy fiatal korától különös kedv­teléssel foglalkozott a botanikával, a Praeceptor az orvostudomány felé terelte, sőt Perényi Gábortól tanulmányai folytatásához anyagi támoga­230

Next

/
Oldalképek
Tartalom