Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Hervay Ferenc: A magyarországi kolostorok pusztulása a 16. század közepén és a reformáció
Ezek között az első' a reformációhoz hajló Serédi Gáspár, felső-magyarországi főkapitány, aki 1546—47-ben kifosztotta a ládi, regéci és tokaji pálos kolostorokat.15 Ugyanebben az időben Balassa Menyhért honti főispán elűzte Családról a remetéket, Balassa Zsigmond pedig 1549-ig a diósgyőri pálosok birtokait bitorolta.16 Nem látszik hitelesnek az az állítás, amely szerint Terebesről és Újhelyről már Perényi Péter (| 1548) elűzte a remetéket.17 1559-ben ugyanis a pálosok fiával, Perényi Gáborral egyeztek ki, miután az korábban a terebesi, újhelyi és ládi kolostorokat lerombolta és javaikat lefoglalta.18 1552-ben Csapy Farkas lutheránus földesúr az eszényi pálosok értékeit kastélyában helyezte „biztonságba”, s nem akarta visszaadni. 1552 után az ungvári monostort Drugeth Ferenc fosztotta ki. 1562-ben késznek mutatkozott az okozott kárt jóvátenni.19 1566-ban Bebek György, miután a török fogságból hazaérkezett, az ősei által alapított gombaszegi monostor (Gömör megye) öt szerzetesét fogságba vetette, és egy rozsnyói polgárnál elhelyezett értékeiket, valamint birtokaikat elvette.20 A gyér adatokból nehéz megállapítani, hogy az említett főurakat eljárásukban protestáns meggyőződésük vezette vagy hadi erejük növelésének szándéka, avagy csupán féktelen kapzsiságuk. A beregi monostor 1562-ben még fennállott, az utolsó veresmarti pálos remete pedig Gyöngyösön a ferencesek kolostorában halt meg 1600 körül.21 A Buda környéki pálos kolostorok a törökök előnyomulásának áldozatai lettek. Erdély két és a Részek öt pálos kolostora sem maradhatott fenn a túlnyomóan protestánssá vált környezetben, miután 1551. december 17-én Fráter Györgyöt, a ládi pálos perjelből lett váradi püspököt és erdélyi kormányzót meggyilkolták. A királyi Magyarország védelme alatt is csupán Thall (Máriavölgy vagy Marianka Pozsony közelében), a Dráván túli Lepoglava, valamint rövidebb megszakítással Elefánt (Nyitra megye; Horné Lefantovce) és Csáktornya pálos kolostora tudta átmenteni életét a következő századokra. Nicolaus Benger, a pálosok 18. századi történetírója Annales-ében Gregorius Musophilus a Simontornya és Gregorius Coelius neves pálos író négy darabból álló levélváltását közli 1534 első napjaiból.22 Simontornyai, akinek neve az egykorú hiteles forrásokban sehol sem fordul elő, magát így nevezi: sincerioris theologiae alumnus, secretorius reverendi et magnifici domini Emerici Bebek. A levelek szerint Coelius- nak, akit ugyan még sohasem látott, megküldte Luther postilláját. Bebek Imre fehérvári kanonok vagy prépost volt, és Luther tanaihoz húzott. 187
