Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Teológia és kegyesség - Zsigmondy Árpádné Kozma Évamária: Adalékok a magyarországi kegyességi gyakorlathoz a reformációt követő időkből
már 567-ben hivatalosan elítélte alkalmazásukat, mint pogány eredetű szokást, de használatukat ez kevéssé befolyásolta.5 A naptárak természetesen továbbra is jelzik az egyházi év ünnepeit, az ezekre (a vasárnapokat is beleértve) rendelt bibliai szakaszokat, leginkább csak az evangéliumokat, továbbá még a lutheri reformáció területén is közlik a nap szentjét.6 Ezek a legszélesebb rétegeket is szem eló'tt tartó, önállóan közreadott naptárak azonban az egyházi hagyományok folytatása mellett a kezdó'dő szekularizáció jegyeit hordozzák. Van viszont egy olyan típusú naptárkiadás, amely kifejezetten a kegyességtörténet tárgykörébe tartozik, és kétségtelenül a lutheri reformáció hatását hordozza. Ebben a naptártípusban a hagyományos hónapábrázolás helyett az egyes vasárnapok evangéliumához illő' újszövetségi képecskéket találunk. Magyarországon az első ilyen naptárt jelenlegi ismereteink szerint német nyelven Johannes Manlius7 nyomtatta Németújvárott 1583-ban.8 Ránk maradt Man- liusnak egy, még előző működési helyén, Llubjanában nyomtatott ugyanilyen típusú, az 1579. évre szóló naptára.9 Az 1584-re szóló — a vasárnapi evangéliumokhoz tartozó képekkel illusztrált — naptárunk töredéke Manliusnak ugyanazon évre szóló másik naptára10 borítófedeléből kerül elő, mint annak merevítésére szolgáló papiros. Míg az illusztrált töredék csak az ó-naptárt tartalmazza, az Őrző kötet az új-naptárt11 is közli, és így nem maradt benne hely az evangéliumi képecskéknek. (Manlius 1584-re magyar nyelvű kalendáriumot is adott ki, erről azonban sajnos csak irodalmi források tudósítanak, maga a nyomtatvány egyetlen példányban sem maradt ránk, így nem tudjuk vizsgálódásunkba bevonni.) A töredékünket őrző kötetnél is érdemes kissé tovább időznünk az egyháztörténeti összefüggések miatt. Ezt az illusztrálatlan naptárt Manlius saját műhelyében készített kötésben küldte meg pártfogójának: Sopron város polgármesterének, bíráinak és tanácsának. A nekik szóló ajánlás kelte november 20. A körülmények ismeretében föl kell tételeznünk, hogy nemcsak a nyomtatási költségekhez való hozzájárulás reményében írhatta Manlius, bármennyire is bőkezű mecénás lehetett a szabad királyi város,12 hanem annak evangélikus polgárságával fennálló jó kapcsolatának is bizonysága ez a nekik ajánlott naptárkiadás.15 Ugyanis Drasko- vich György győri püspök 1583. szeptember 21-én rendelte el az új-naptár bevezetését egyházmegyéjében, melybe Sopron is tartozott.14 Rendelkezését utóbb írásban is kifüggeszted a soproni Szent Mihály-templom kapujára. A város dacolt, s ezért sok huzavona és meghurcoltatás után 73
