Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Dömötör Ákos: Hazai Luther-mondáink
vagy később a kolostorból, az elszigetelt szerzetesi világból. Szent Márton Luther számára egyúttal cselekvési modellül is szolgálhatott. Természetesen a monda céltudatosan, a tömeghatásra való törekvéssel mutatja be Luthert. A reformátor romantikus jellegű visszaemlékezéseiben a valóságos életrajzi elemek szorosan összeolvadtak bizonyos középkori legendatípusokkal. A Szent Mártonról szóló legendák a protestantizmus felé mutató jelentéstartalmakat is hordoztak, viszont Luther és követői gondolkozásukban rengeteg szállal kötődtek a középkor hagyományaihoz. A Luther-mondaciklusban külön csoportot alkotnak a katolikus anti- legendák, amelyeknek a célja a reformátor személyének lejáratása, illetve a reformációnak, a keresztény vallás megújulásának kompromittá- lása volt. A katolikus antilegendák a tömeghatás érdekében az európai néphit közismert motívumaira és típusaira épültek, és így a korábban egyértelműen elítélt hiedelemkörből, a babona élő világából az ellenreformáció ideológiai-politikai eszköze lett. Luthert a katolikus antilegendák váltott gyermeknek tüntetik fel20, akihez az európai néphitben számos mágikus képzet és profilaktikus eljárás fűződött. Luther apja a katolikus antilegenda szerint maga az ördög volt.21 A reformáció korának még a 18—19. században gyakran előforduló katolikus antilegendái szoros kapcsolatban állnak az európai néphiedelmekkel. Az említett váltott gyermek22, az ördögi apa, az ördöggel kötött szerződés23 általánosan elterjedt vándormondák. Népszerűségüket bizonyítja, hogy a protestáns teológusok a 16—17. században prédikációikban erkölcsi tanulságok említésével gyakran felhasználták ezeket.24 A katolikus antilegendák Lutherről szóló köre és a protestáns exemplu- mok egy része tipológiai egyezést mutat, holott eszmeiségük velejéig ellentmond egymásnak. A katolikus antilegendák sorában ismert szüzsé, amely arról szól, hogy Luther kísérletet tesz egy megzavarodott lány meggyógyítására25, vagy sikertelenül igyekszik feléleszteni a vízbe fúlt fiatalembert.26 A Sta- philustól és Cochlaeustól származó történetek a mirákulumok hiányait kívánták bizonyítani, és a Szent Márton—Luther közti összefüggést próbálták kétségbe vonni. Ismeretes a Luther-mondakörben, hogy a reformátor sikeresen gyógyította imával barátját, Melanchtont27 és másokat.28 A proevangélikus monda tehát nem mirákulum elmondásával emelte transzcendentális magasságba az embert, hanem az ima emberre 328
