Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - P. Eőry Vilma: Erős vár a mi Istenünk... (Luther Ein feste Burg... című énekének történeti és stilisztikai áttekintése a magyar zsoltárirodalomban
annak, hogy a változó kor igényeihez, nyelvéhez, stílusához igazodva időről időre újra lefordították vagy átdolgozták, ahogy a Bibliát is.1 2. A fordítások története. 1536-ban jelent meg az a protestáns énekeskönyv, amely töredékeiben ugyan, de a mai olvasó rendelkezésére áll, hogy az első protestáns énekváltozatokat tanulmányozza. A Gálszécsi- énekeskönyv töredékei között találtak már Luther-énekfordításokat is, a megtalált énekek között azonban nincs az Erős vár,2 de nincs kizárva, hogy benne lehetett, hiszen 1526-ban keletkezett, és az 1528-ban Witten- bergben megjelent Weiss-féle énekes könyvben már olvasható volt. A mai ismereteink szerinti első Erős vár-fordítás Huszár Gálnak az 1560-ban valószínűleg Óváron megjelent énekeskönyvében található. Ez az énekeskönyv az első terjedelmes, nem töredékes kiadás ebben a műfajban, s „az őse és kiindulása mind az evangélikus, mind a református magyar nyelvű énekeskönyveknek egészen a mai napig”.3 A himnológusok már régen tudtak róla, de csak 1975-ben találta meg a ma egyetlen ismert példányát Borsa Gedeon Stuttgartban a Württembergische Landes- bibliothekban.4 Benne van tehát az Erős vár eddig ismert első fordítása a 80. énekként a zsoltárok között, és szövege csaknem teljesen azonos azzal, ami az 1566. évi Váradi énekeskönyv-ben található, s amit már régóta ismerünk. Annyi feltétlenül biztosra vehető, hogy a két szöveg ugyanannak a fordítónak a munkája, a különbségek inkább helyesírásiak, és inkább az ország két egymástól távol eső nyomdájának a sajátosságaiként tekinthetők. Mivel azonban kéziratom elkészülése idején Huszár Gál énekeskönyve még hozzáférhetetlen volt a kutatás számára, hasonmás kiadása csak később jelent meg, vizsgálataim alapját a Váradi énekeskönyv szövege adja. A fordítást Ember Pál5 és Bőd Péter6 szerint Skaricza Máté református lelkész és rektor készítette, aki korabeli iratok tanúsága szerint Wit- tenbergben is járt. Szerzőségét később azonban kétségbe vonta Barla Jenő7, s azóta is vitatják, ki fordíthatta. Skariczát azért zárják ki a szerzőségből, mert mivel 1544-ben született, kevéssé valószínű, hogy a Váradi énekeskönyv neki tulajdonított három énekét ő fordíthatta volna. Most, már ismerjük egy 1560. évi kiadását is, még valószínűtlenebb, hiszen Skaricza akkor csak tizenhat éves volt. A fordító személyétől függetlenül azonban: a fordítás olyan sikeresnek bizonyult, hogy évszázadokon keresztül ezt a változatot találjuk meg a protestáns énekeskönyvekben. Ez áll az 1569-i Szegedi Gergely-féle debreceni református énekeskönyv 35. 264
