Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Ritoókné Szalay Ágnes: A wittenbergi egyetem magyarországi promoveáltjai a 16. században
tóttá, hogy mindig segítségükre lehessen. Szakirodalmi munkásságáról is tudunk. Szerkesztett egy pestis idejére való útmutatót latinul meg egy sebészorvosi kézikönyvet magyarul. Mindkettő kéziratban terjedt, ma már egyiket sem ismerjük. Botanikai vocabuariuma beleépült sógorának, Szikszai Fabricius Balázsnak szótárába. 1575-ig élt, még nem volt negyvenhat éves, amikor meghalt. Életének utolsó öt éve volt a kiteljesedés, amikor a wittenbergi kettős indítást, a lelkészit és az orvosit sikerült harmonikusan összekapcsolnia a közjó szolgálatára.11 1558-ban lett magister a pozsonyi Georg Purkircher. Stöckel tanítványa volt Bártfán. Tanult Bécsben is, majd másfél évet Wittenbergben töltött. Megszerezve a gradust, továbbra is ott maradt, nyilván mint privát tanár. 1561-ben beválasztották a Collegium philosphicumba, másodikként hazánkfiai közül. Őt is a botanikai érdeklődés ösztönözte az orvostudomány felé. Még ugyanazon év őszén Padovában beiratkozott az egyetemre, ahol 1563-ban orvosdoktorrá avatták. Hazatérve szülővárosában, Pozsonyban élt, és ott folytatott magánorvosi gyakorlatot. A város társadalmi és tudományos életében tevékenyen részt vett. Az ott gyakran megforduló Zsámboky János, Istvánffy Miklós és a flandriai Nicasius Ellebodius irodalmi társaságának tagja volt. A növények iránti érdeklődése, gyűjtőszenvedélye ismert. Még Nápolyból hozott magával magvakat, és azokat itthon sikerült meghonosítania. A neves botanikus Carolus Clusiushoz szakmai barátság fűzte, de megegyeztek a hitvallásban is. Tudományos érdemeit hangsúlyozta a Kamara 1567-ben a királyhoz intézett egyik fölterjesztésében. Évi tiszteletdíj ellenében a tisztviselők orvosi ellátására szerették volna megnyerni. Ez lett volna az első hivatali orvosi állás az országban, ám a volt wittenbergi diákok összefogása ezúttal meghiúsult a Kincstár szokásos pénztelenségén. A fölterjesztésből viszont kiderül, hogy Purkircher nem bővelkedett javakban, mert addig a szegény szőlőmunkásokat gyógykezelte. Később mégis a pozsonyi vár előkelő foglyainak orvosi ellátásáért — közöttük volt Dobó Ferenc és Balssi János — alkalmanként kegydíjat utaltak ki neki. Ötvenedik életévét ő se élte meg.12 Brassóból származott, és ott is működött Paul Kertz, aki 1561-ben szerezte meg a magisteri fokozatot. Ő a harmadik a magyarországi diákok közül, akit a Collegium philosophicumba beválasztottak. 1562. májusban írták be nevét a facultas anyakönyvéze. Még ugyanazon évben továbbment Itáliába. A bécsi egyetemre már mint orvosdoktor iratkozott be 1564-ben. Brassóba tért haza, ahol városi orvos lett. 1584-ben meghívták 232
