Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Ritoókné Szalay Ágnes: A wittenbergi egyetem magyarországi promoveáltjai a 16. században
Miklós veszélyeztette haza helyett inkább a nyugodt biztonságot választja.4 Akik viszont vállalták a hazatérést követó' bizonytalan jövőt, azok között az első Gálszécsi István „mester”. A hagyományos egyetemi képzés útját járta végig. Bécs után Krakkóban baccalaureus lett. Wittenbergi magisterségéig, amikor tizenegy társa közül az első helyet nyerte el 1534-ben, tíz évet töltött külföldön. Ez csak földesurának, Perényi Péternek anyagi támogatásával volt lehetséges. Őrá itthon az úttörés feladata várt: az első reformátor nemzedékhez tartozott. Lelkész és tanár volt egy személyben. Ö szerkesztette az első kottás magyar nyelvű énekeskönyvet, amely két kiadást ért meg. És az ő műve az az egyik legkorábbi magyar nyelvű káté is. Mindkét művéhez Luther hasonló könyvei szolgáltak mintául. Magister gradusára büszke volt: „Gálszécsi Estván mesteriül szereztetett” olvassuk könyvein. Ezeket a „kös- signek tanításáirt” szerkesztette, mert így kívánta a szükség. Mint ahogy ez volt a teendője Európa-szerte, Északon vagy a Baltikumban is, a Wit- tenbergből elsőnek hazatért magistereknek. Tervezett igényesebb munkát is: „Rövid nap, ha Isten életemet meghosszabbítandja, s ennyischo- lai gondoktól megszabadítand, ezekről nagyobb könyvet írok, hol mindeneket sok helyekkel megbizonyítok.” Ebből egy tudományos apparátussal fölszerelt, nagyobb terjedelmű munkára következtethetünk. Nem adatott meg neki; nyolc évig működhetett, és ez csak az alapvetésre volt elég.5 Tíz évvel később, 1554-ben nyerte el a gradust Valentin Wagner. Ó is első' volt harminc jelölt között. Magisteri quaestióját is ismerjük: Jézus Sirák fia és egy Pál apostoli hely ellentmondásának föloldása volt a föladata. Tanulmányait megszakította, majd újra visszatért Witten- bergbe a magisteri fokozatot megszerezni. Erre tehát valamiért szüksége volt. Már fiatalon Honter munkatársa, és az ő örökébe lépett. Működését meghatározta a biztonságos környezet. Brassó úgy vette át a reformációt, hogy a városi élet, az iskolaügy folyamatossága veszélyeztetve nem volt, törést nem szenvedett. Tanár és lelkész volt ő is, és kettős hivatása eszközéül szolgált a brassói nyomda. Leginkább saját műveit nyomtatta ki, vagy a legmodernebbeknek számító németországi tankönyveket szerkesztette át. Kiadványainak technikai és tudományos szintje semmiben nem különbözik a wittenbergi mintáktól. Görög katekizmusa már a határokon kívüli célt is szolgált, a Wittenbergben melengetett keleti misszió ügyét. Talán az ő időszakára esik az a ritka 15« 227
