Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Szabó András: Egy elfelejtett Luther-követő főúr a 16. századból: Alaghy János
ikba.15 Élete végén azonban, bizonyítva, hogy indítékai nem vallásiak voltak, egyezséget kötött a pálosokkal, akiknek 1549 júniusában regéci és tokaji birtokaikat is visszaadta.14 1550. március 1-én halt meg.15 Életére és működésére azért kellett röviden kitérnem, mert unokaöccse nemcsak birtokai egy részének lett az örököse, hanem egyházi vonatkozásban, a reformáció támogatásában is követőjévé vált. Serédy Gáspár Alaghy Jánost először Bártfára küldte, a Németországból nemrég hazatért Stöckel Lénárd keze alá. Ezt abból a levélből tudjuk meg, amelyben Wernher György nagysárosi kapitány ajánlotta a bártfai iskolát Révay Ferencnek 1539. augusztus 1-én.16 Kiderül, hogy Alaghy, akit Serédy „ex sorore nepos”-ának, vagyis az unokaöccsének a nővére révén, nevez, az ifjú Perényi Mihállyal17 együtt Eck Bálintnál, az ugyancsak neves humanistaként ismert főbírónál lakik. Ettől kezdve Alaghy tanulása némileg összefonódik Révay Ferenc fiainak iskolázásával, melyet Fraknói Vilmos tanulmányából igen részletesen ismerünk. 1539. szeptember elején a Révay fiúk is Eck Bálint bártfai házába költöztek, s ha Alaghy itteni tanulmányairól nincs is képünk, bátran hihetjük, hogy hasonló stúdiumokat végzett, mint társai: alapfokú latin humanista képzést kapott, s megismerte a görög nyelv alapjait.18 Még Bártfán tanult, amikor Ferdinánd király fontolóra vette, hogy neki adományozza a gyulafehérvári püspökséget. Ez a paradox helyzet úgy állt elő, hogy a gyalui szerződés következtében a Habsburg-uralkodó az Erdélyt átvenni induló Serédy Gáspárnak 1542. október 18-án négy évre elzálogosította a püspökséget, azzal a kikötéssel, hogyha közben azt Alaghy Jánosnak adná, akkor az elzálogosítás érvényét veszti. A dologból nem lett semmi, Izabella királyné ugyanis nem adta át Erdélyt a Gyalura érkező Serédy Gáspárnak.19 Magyarázatul annyit itt is meg kell jegyeznem, hogy Serédy nem püspököt akart csinálni Alaghyból, hisz ekkor már elkötelezte magát a reformáció mellett, hanem a püspökség birtokaira és jövedelmeire akarta tartósan rátenni a kezét. Az ifjú „püspökjelölt” a következő évben pedig otthagyta Bártfát, útnak indult, s 1543. április 27-én beiratkozott a wittenbergi egyetemre. Vele egy napon és mellette olvashatjuk az egyetem anyakönyvében Udvari András nevét,20 valószínűleg ő volt a kísérője és a nevelője, mint ahogyan az szokásban volt előkelőbb ifjak külföldi peregrinációja idején. Alaghy Jánosnak a wittenbergi továbbtanulást nyilván Stöckel Lénárd javasolta. Ez már egyértelmű elkötelezettséget jelentett, s eddigi tanulótársai nem is követték ide, mivel apjuk, Révay Ferenc nem vállalta 14* 211
