Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Teológia és kegyesség - Donáth László: Tanúság és távlat. Az Ótestamentum szerepe Luther teológiai eszmélődésében
által, hogy a régi szövetséget sem időileg, sem tartalmilag nem fogadta el az új eló'futárjának, hanem kettejük kizáró ellentétét vallotta, az óegyházi exegézis egész üdvösségtörténeti sémáját felborította. Az óegyház számára az üdvösségtörténet párhuzamos a világtörténelemmel, amelyben egy meghatározott történeti esemény lépcsó'zetesen alakul ki. Ezzel szemben Luther összehasonlíthatatlannak tartotta Isten-történetét a világéval. Ugyan Krisztus emberré létele valódi, történeti esemény, de ebben nem válik nyilvánvalóvá más, mint az, amit Isten egykor a kegyelmében bízóknak kinyilatkoztatott. A szokásos, összefüggő történeti folyamatból mindez nem érthető meg. A történelemhez kötöttség és az ettől való szabadság paradox módon kapcsolódik itt egymásba. Krisztus hatása az Ótestamentumra egyszeri inkarnációjától függ, az üdvtörténet közepeként ez sugárzik vissza a múltba éppúgy, mint előre a jövőbe. De ez semmiképp sem az idő múlásában előrelépő fejlődés beteljesedése. Önmagában egyetlen időbeli fogalommal sem tehető érthetővé a megtestesülés : kezdet, közép, vég mind alkalmazkodik hozzá. S ez nem is lehet másképp, mikor a valódi földi létbe az örökkévalóság tör be”37 — írja Bornkamm. Luther minderre bibliamagyarázata — s amint látjuk, nem is kicsiny mértékben az Ótestamentum — révén jött rá. 5. Krisztus az Ótestamentumban „Was Christum treibet”, ami Krisztust prédikálja, az az apostoli, az az evangélium, a legnagyobb és legfontosabb a Bibliában, az a Szentírás szíve. Luther ótestamentumi hermeneutikájának összefoglaló motívuma „az ótestamentumi textusok közvetlen kapcsolása Jézus Krisztushoz, életéhez, igéjéhez, halálához, feltámadásához és egyházához.”38 Mózesnél allegorikus zsonglőrködés nélkül egész sor krisztológiai jövendölést hordozó messiási próféciára lelt. Szemléletes példa a Von den letzten Worten Davids-ban fennmaradt 2Móz 33—34 magyarázata. 2Móz 33,18-ban Mózes kérésére Isten dicsőségét láttatva válaszol: „Ich will fur deinen Angesicht furubergehen lassen alle mein Gutes und ich will predigen in des Herrn Namen für dir — Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÜR nevét.” Luther szerint itt az Atya a Fiúról beszél, „aki minden java, s ki által mindent teremtett.” 20
