Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

A reformáció áttörése - Hervay Ferenc: A magyarországi kolostorok pusztulása a 16. század közepén és a reformáció

őket, míg aztán 1556-ban megkezdték a kolostorok szekularizációját.39 Szászváros, Szatmárnémeti, Várad és Telegd utolsó mariánus ferencesei valószínűleg ekkor távoztak el. Debrecent 1552-ben kellett elhagyniuk, ugyanakkor Eger első ostroma alkalmával pusztult el ottani kolostoruk. Beregszászon egy évvel később rágalmaktól indíttatva a protestánsok megrohanták kolostorukat, a szerzeteseket megsebesítették, és mind kalodába zárták.40 Lőcsei házukat alighanem már 1536-ban elveszítették. Kassai kolostoruk 1556-ban a város nagyobb részével együtt leégett, ugyanakkor Varannóból a földesúr űzte el őket. Szombathelyről Révay Ferenc nádori helytartó és emberei zaklatták ki a barátokat.41 Nyitráról 1557-ben a töröktől való félelem miatt menekültek el. Végül Győr eleste- kor, 1594-ben, ottani kolostorukat is elvesztették. A legnehezebb idő­ket csak a pozsonyi, nagyszombati, soproni és varasdi kolostoruk vészelte át a királyi Magyarország védelme alatt. A szalvatoriánus ferencesek 1523-ban 69 kolostorban 1472 rendtagot számláltak, az átlag létszám házanként így 21 volt. Tíz év múlva, 1533- ban 56 megmaradt házban már csak mintegy 840 az összlétszám, az átlag csupán 15.42 1535-ben már közöttük is voltak, akik elfogadták és hirdet­ték Luther tanítását, így Toroczkay Jakab 43 1556-ig mintegy 34 kolostor­hely került török kézre. 1559-ben a keleti országrészben már csak a csiki, nagybányai, medgyesaljai, bátori és nagyszőllősi házak álltak, 1565-ben egyedül a csiki (csiksomlyói). 1563-ban mindössze 13 kolostorból áll a szalvatoriánus provincia 109 rendtaggal. Bákói házuk Moldvában, Ormosd (Fridau) Krajnában az ország határain kívül feküdt 4, illetve 5 rendtaggal. Magyarországon tehát ekkor kereken 100 szalvatoriánus ferences élt. A legtöbb Szakolcán (20), Jászberényben (18) és Gyöngyö­sön (15). Jászberényben Verancsics szerint 1560-ban a protestánsok rá­juk gyújtották a kolostort, 1567-ben pedig a törökök átmenetileg, 1583- ban tartósan elűzték onnan őket.44 Életfolytonosságát csak három kolos­tor tudta átmenteni a következő századokra: a szakolcai, a gyöngyösi és a szegedi. A török hódoltsági területen sajátos egyensúly alakult ki a protestán­sok és a katolikusok között. Itt a magyar földesúri és katolikus hierar­chikus hatalom alig érvényesült. A törökök viszont érdekből megtűrték a protestáns prédikátorokat, és itt-ott a ferences barátokat is. Ennek köszönhető, hogy Szegeden és Gyöngyösön a ferences élet nem szűnt meg, és a barátok bejárva az ország hódoltság alatt nyögő területét, lelki vigaszt nyújtottak a megmaradt katolikus lakosságnak. A török földes­191 v.

Next

/
Oldalképek
Tartalom