Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Zsindely Endre: Luther és Buliinger Henrik
fogásához ragaszkodó óvatos svájciak bizonyos csökönyössége említhető' meg elsőrenden. Luther már 1538 végétől kezdve újra rendszeresen és nyilvánosan bí- rálgatni kezdte Zwinglit, illetve követőit. A zsinatokról és egyházakról című művében61 nestoriánus eretnekséggel vádolta Zwinglit, ami ellen Buliinger és a zürichi lelkészek levélben tiltakoztak 1539. augusztus 30-án62, hivatkozva a szerintük már létrejött és érvényben levő kölcsönös megbékélésre. Luther 1541 őszén Intés a török elleni imádságra című iratában Zwinglit lázadónak nevezte, és az újrakereszteló'kkel állította egy sorba.63 Leveleiben szintén szaporodtak a zürichiek elleni megjegyzések.64 Mikor azután 1543. augusztus 31-én Luther kemény hangú levelet írt Christoph Froschauer zürichi nyomdásznak (aki előzőleg megküldte neki ajándékba az első zürichi fordítású teljes bibliát), és abban minden közösséget felmondott a zürichi lelkészekkel, elveszetteknek nevezve őket, akiket eleget figyelmeztetett már, ezután viszont nem fog megszűnni ellenük imádkozni65 — akkor ezt mindenki vészjelnek érezte: Luther és Zwingli úrvacsorái vitájának felújítása folyamatban volt. Zürichben ekkor határozták el Zwingli műveinek gyűjteményes kiadását.66 Buliinger mindenesetre megígérte Bucernek, hogy amíg Luther a további nyilvános támadásoktól tartózkodik, addig a zürichiek is hallgatni fognak.67 Közben azonban Luther, aki Bucerre is megneheztelt, mert az nem lépett fel a svájciak ellen, bejelentette, hogy újabb nagy irodalmi támadásra készül. Ennek a hírét többek közt egy magyar diák, Macarius-Bódog Józsa közvetítette Zürichbe 1544 őszén.68 Érdekes magyar vonatkozás az is, hogy Luther vitairatát közvetlenül nem is a svájciak, hanem az általa szintén „Schwármer”-nek ítélt Kaspar Schwenckfeld magyarországi sikerei váltották ki.69 Az események most már gyorsan követték egymást70:1544. szeptember végén megjelent — Melanchthon és Bucer tanácsa ellenére — Luther rendkívül heves vitairata, a Rövid hitvallás a szent sákramentumról11. Bullingerék erre A zürichi egyházak szolgáinak igaz hitvallása12 kiadásával válaszoltak 1545 márciusában, Bucer kéréseivel mit sem törődve, szintén igen goromba hangon. Luther nem felelt többé a zürichieknek közvetlenül73, de továbbra is eretnekeknek nevezte Zwinglit és híveit prédikációiban és írásaiban; örült, hogy a svájciak végre maguk is elismerték, hogy ellenségei. 1546. február 18-án bekövetkezett halála azután még teljesebbé tette a szakadást a reformáció két főága között, amire ma mindnyájan csak őszinte fájdalommal tekinthetünk vissza. 128
