Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Székely György: Húsz János öröksége Luther reformációjában
Székely György Húsz János öröksége Luther reformációjában Bár mintegy száz esztendő választja el működésüket, sok párhuzam és közös vonás mutatkozik Húsz János és Luther Márton tevékenységében. A cseh prédikátor és professzor nagyobb egyetemi pályafutással dicsekedhetett volna. A prágai bölcsészkar dékánjaként, majd átmenetileg Vencel király bizalmát élvezve, az egyetem cseh professzorainak szóvivő- jeként jelentős nemzetközi szerephez is jutott, rektor volt. A szerzetes Luther 1507. május 2-án olvasta első miséjét, és 1508 telén helyezték a wittenbergi konventbe, az ottani egyetemen előadásokat kezdett tartani. Róla is elmondhatjuk tehát, hogy prédikátor és professzor volt. Ez jelzi, hol jutottak fórumhoz önálló gondolataik kifejtéséhez. De maga a kettős tevékenység — a katolikus egyház szemében a szószék és a katedra eretneksége — nem magyarázza meg a kivételes pályákat. Ehhez azt is figyelembe kell vennünk, hogy bármilyen megbízatásokat és tisztségeket viseltek, olyan egyházi javadalommal járó méltóságot egyikük sem vállalt, ami elvonta volna őket az értelmiségi foglalatosságtól, a kritikai gondolkodástól, főleg ami anyagilag (javadalomhalmozás útján) érdekeltté tette volna őket a 15—16. századi pápai vonalvezetésben. Ez vezette mindkettejüket a korábbi egyházbírálók tanulmányozására. Húsz Jánosnak már korán, amint gondolkodóba esett az egyház állapotairól, kezébe került Wiclif (Wyclef) János angol gondolkozó és elő- reformátor (1320—84) egy kéziratgyűjteménye. Ennek néhány traktátusáról (De individuacione temporis, De ydeis, De materia et forma, De veris universalibus) másolatot készített, és azt 1398. szeptember 30-án (Szláv Szent Jeromos napja) befejezte. Önálló elemzései, cseh valóságvizsgálata, oktatómunkája közben sem szakadt el Húsz János több mint egy évtizednyi harca során ettől a gondolkodótól. A hierarchikus egyházzal való szakítását is a Wiclif írásainak szabad használata körüli vita 105