Szabó József: Útjelző. Az evangélikus tanítás summája. Győr 1948.

9 a. meg is feszítendő ó-ember folytatólagos meg-meghalása s a Krisz­tussal megigazult életre való folytatólagos fel-feltámadás. Ezért Luther a keresztség értelmére nézve helyesen felelt így: „A keresztség azt jelenti, hogy a bennünk levő ó-Ádám naponkénti bűnbánat és töredelmesség által vízbefojt a ssék és meghaljon minden bűnnel és gonosz kívánsággal együtt és viszont naponként új ember jöjjön elő és támadjon fel. aki Isten előtt igazságban és tisztaság­ban örökké éljen." Ahogy a körülmetélkedés pecsét volt Istennek Izrael népével kötött régi szövetségén, ugyanúgy a keresztség Isten velünk kötött új szövetségének a pecsétje. Tudva pedig, hogy Isten kegyelme min­dig elénk jövő, megelőző kegyelem, evangélikus egyházunk szilárdan ragaszkodik a gyermekkeresztséghez. Gyermekeket keresztelünk, mert a keresztség nem a mi hitünkön függ, hanem Krisztus rendelésén és benne végzett királyi cselekmé­nyén. „A hitem nem teszi a kercsztséget, hanem elfogadja a kereezt­•séget." A megkereszteltnek — keresztségétől a haláláig — Krisztus­ban kell élnie az életét, benne vele eggyé növekedve. Ezért az egyház kötelessége, hogy igehirdetésével és akcióival szüntelenül vésse a megkereszteltbe ennek a Krisztussal való közösségnek a/, értelmét, hogy megalapozódjék és növekedhessek benne ! Ha a Krisztussal való e közösség a bün és hitetlenség által Megszakad, a keresztség szövetsége Isten részén még mindig érvény­ben van s az ember felé szüntelen hívás marad a keresztség és a Krisztusban való élet kegyelméhez való töredelmes visszatérésre. Amig a. keresztség egyszeri, megismételhetetlen cselekmény, amely egész életünket a Krisztussal hozza viszonyba, az úrvaesorát arra kaptuk, hogy általa Krisztus állandóan táplálja és építse teste tagjait. Ahogy a páskát Isten Izrael népe Egyiptomból való kisza­badításának és az ó szövetség megkötésének emlékére tartották, úgy az úrvaesorát viszont Isten Krisztus engesztelő halála által alapított új szövetségének emlékezetére ünnepeljük. „E pohár amaz új testé­mentőm az én vérem által ; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok iiz én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret & isszátok e pohárt, az tírnak halálát hirdessétek, amíg eljövend." I. Kor. 11, 25. 26. Hogy az úrvacsora „emlékezet", nem úgy értendő, mintha csupán Krisztus halálára való puszta emlékezés volna. Az úrvacsora lényege az, hogy a kenyérben és borban maga Krisztus inkarnálódik egyháza, teste építésére. Krisztus valóságos jelenléte, továbbá semmiképpen sem a mi hitünktől függ, hanem az ő megfoghatalan kegyelmén, amellyel ő a szentségben magát adni akarja. A megáldott kenyér kiosztása ezek­kel a szavakkal történik: „Ez a Krisztus teste." Itt a keresztyén

Next

/
Oldalképek
Tartalom