Szabó József: Útjelző. Az evangélikus tanítás summája. Győr 1948.
« Az írásnak ez az Isten művéről szóló üzenete egyúttal cselekedet is. S ennek az üzenetnek a tiszta hirdetése azt jelenti, hogy Isten folytatja köztünk a maga müvét. Mikor az evangéliom munkába kezei, vele Isten az embert a sötétség hatalmától szabadítja meg s helye/i bele az új emberségbe, melynek ura és feje Krisztus. Mivel az Irâs a mi időnkben és telünkben tényleg megtörtént esemény tudósítása, Istennek üdvösségünkre tényleg megtett cselekedetének híradása, igen fontos, hogy az a híradás megőrizze lényegszerű fontosságát £ romlatlan alakban jusson hozzánk. Amikor evangélikus egyházunk Luther példája nyomán olyan nagy súlyt helyez a tiszta tanra, ezt nem aüban az intellektuális értelemben teszi, mintha az evangéliom merő teoretikus doktrína, volna. Ellenkezőleg, egyházunk éppen azért teszi ezt, mert tudatában van az evangéliom életfontosságú üzenetszerüségének s mert exisztenciálisan van érdekelve abban, hogy ezt az üzenetet el ne torzítsák. Amikor Isten szóí hozzánk, fontos, hogy jól hallgassunk oda a mondanivalójára és igéjét össze ne zavarjuk saját emberi gondolatainkkal. Amikor Isten Krisztusban az ő békessége szövetségét kínálja nekünk, azt pontosan úgy kell vennünk, ahogy éppen kínálja. Ennek érdekében elsőrendű fontosságú az írás pontos tolmácsolása, Isten Krisztusban elvégzett művének az üzenete állandó és tiszta. Az csak akkor zavarosodik meg, ha az ember tolmácsolás közben saját gondolataiból és vágyaiból indul ki s engedi, hogy ezek határozzák meg az írás értelmét. Az egyház történetében gyakran megtörtént, hogy emberek magára az üzenetre való figyelés helyett, mögötte kutattak valami mélyebb értelmet, a Szentlélek bizonyságtételét arrogálva ez értelemfirtatásuk forrásául. A mi evangélikus egyházunk elveti az efféle önkényes interpretálást s az ige tiszta, egyszerű értelmére való odahallgatást követel. Hitvallási irataink így állítják azt, hogy az írás önmaga tolmácsa. Ebben az üzenetben és üzenettel, ahogy az pontosan az igében van adva, — vehetem én Isten kegyelméből a Szentlelket, aki csak az igében beszél és adatik. Az igén kívüli é.sattól függetlenített lélek, nem Isten Szentlelke. * * * Isten igéjének kettős alakja van —- evangéliom és törvény. Az egyház igazi kincsé az evangéliom, a Krisztusról s általa Isten megkezdett új uralmáról, az új teremtésről szóló üzenet. Mikor az evangéliumot hittel vesszük, új világkorszakba lépünk, ahol Krisz tusban s minden kegyelmében részesedünk. Az Ágostai Hitvallás gyülekezetei századokon át bátran hirdették ezt. „Hasonlóképpen tanítják, hogy az emberek nem igazulhatnak meg Isten előtt saját erejükből, érdemükből vagy cselekedeteikből, hanem ingyen igazíttatnak meg' Krisztusért hit által, ha hiszik, hogy
