Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

11. Budafok Hosszanti és központi elrendezésű templomtereket egyaránt épít. Anyagnak szereti fölhasználni a terméskövet. A belső térben famennyezetet szokott készíteni, eredeti színben. Templomainak magyaros vonásai elsősorban a tornyok kialakításában és a faalkatrészek kidolgozásában nyilatkoznak meg. A székely református templomok toronyformái lebegnek az építész szeme előtt, a belső terek kiképzésében pedig a népies díszítő művészet. Gerendás mennyezeteinek szegélydeszkái magyaros díszeket nyernek. A 12. Rákosliget 13. Kaposvár faalkatrészeket, ha a stílus megkívánja, festéssel is ellátják. Közös protestáns templomai közül a tapolcai (1936) terméskőből épült, nagyjában rusztikus falfelületeikkel!, kisebb részben vakolva. Ékbefutó, magas teteje, hossznégyszög alapja falusi házakra emlékeztet. Oldalfalain támpilléreket alkalmaz az építész. A homlokzatból kiugró bejárati rész oromzati területét színes, csipkésszélű, fapárkányokkal ékesíti. Baloldalt áll a haranglábszerű, sisakjáig kőből rakott, tömeges hatású torony, sisakja a székely faépítészetre jellemzően karcsú, az oromfal fölött erősen kinyúló ereszrésszel. A torony mögött kereszthajószerűen tanácsterem csatlakozik a templomhoz, melynek terével össze is nyitható, s fokozza az épület méreteit. A belső rész népművészeti elemek fölhasználásával készült, tetőbenyúló, teknőalakú mennyezete faragott fadúcokkal és csipkés szegélydeszkákkal van ellátva (75. kép.) Sümegen 1937-ben épített Szeghalmy, igen kedvezőtlen alakú telken templomot a protestáns felekezetek számára, leleményesen alkalmazkodva annak követelményeihez. Főhajója hatszögű, minden második oldalához egy-egy toldalék kapcsolódik: a torony, a sekrestye és