Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.
Mindjárt a XVII. század elején megjelenik Szenczi Molnár Albert Psalterium Ungaricuma (Herborn, 1607.). Tisztán református énekeskönyv, de felemlítése szükséges, hiszen énekeskönyveink, a ma használatos Keresztyén Énekeskönyv is merítettek belőle. Magábafoglalja a 150 zsoltárt és más 9 éneket is csatol hozzá. A »Mennybeli felséges Isten« kezdetű énekben a Miatyánkot verselte meg (137. dics.). Id. Révész Imre és Kálmán Farkas ezt az éneket egyenesen Luthertől származtatják. 4 2 Azonban Szenczi Molnár Albert teljesen szabadon járt el: míg Luther éneke csak 9 versszak, az övé 18. A versformát Luthertől vette és annak régi szép dallamát is. Szenczi Molnár felesége révén atyafiságban állott Lutherrel és ezért hajolhatott szívesen feléje. Zsoltáros könyve a két században közel 30 kiadást ért meg. Gönczi György énekeskönyvének csak a XVII. században 22 kiadása ismeretes. Elterjedt és kedvelt énekeskönyv volt tehát. Főleg a reformátusok használták, ezért többnyire Debrecenben és Nagyváradon nyomták. De lőcsei és bártfai evangélikus nyomdászok is részt kéltek a haszonból, mert ők meg az evangélikus gyülekezeteknek akarták kinyomni az énekeskönyvet, Luther énekeiből új énekeket is átvettek, ezeket beillesztették a többi közé. Ezen evangélikusok számára készült kiadásban Gönczi könyvének beosztása megváltozik. Míg a reformátusoknak készült példányok a zsoltárokat külön részben, egymás mellett közlik, addig nyomdászaink ezeket tárgyuk és ünnepi alkalmuk szerint megosztva, szétszórva közlik. Egy ilyen, tartalmilag Göncziével majdnem teljesen megegyező, de eltérő beosztású énekeskönyv (1632-ben Brewer Lőrinc által kiadott lőcsei énekeskönyv) tartalmazza először Luther kedves karácsonyi énekét: ^Mennyből jövök most hozzátok«. Két éneket közöl Balassa Bálinttól is (Bocsásd meg Űr Isten; Pusztában zsidókat vezérlő Úristen). Gönczi énekeskönyvének lőcsei, 1654-i kiadásában találjuk meg először a »Jövel Szentlélek Űristen« kezdetű éneket (ma használatos Keresztyén énekeskönyv, 236. sz.). Ennek latin eredetijét 4 3 Luther dolgozta fel és magyar fordítóját több énekszerzőben is látják. Kálmán Farkas szerint Batizi fordította le, Szügyi József Skariczában, vagy Gelei Katona Istvánban látja a fordítót, míg Payr Sándor Regius Király Jakab rozsnyói lelkész fordításának lehetőségét is felteszi. Regius Királynak még két éneke szerepel az 1604-i kiadásban: »Kegyes Jézus én imádságomra« és »Én Istenem sok nagy bűnöm«. Az utóbbmak szerzője Rutilus Márton weimari lelkész. 4 4 A század végén megjelenő kiadások mind az evangélikusok, mind a reformátusok szükségleteit kielégítették. Lényegtelen módosításokat találhatunk csak a két felekezet számára nyomott külön kiadásokban. Ezekben Luther énekei is nagy számban lelhetők fel. Az eddig felvett énekeken kívül megtaláljuk bennük a »Jövel népek megváltója«; »Gonosz kegyetlen Heródes^ két alakban is a »Mennybői jövök most hozzátok«; »Jövel Szentlélek Unsten«; a Luther szerinti Te Deum, és az »Úristen irgalmazz nékünk« (Litania maior) kezdetű énekeket. A XVII. század alkonya végetvetett a közös énekeskönyvek korának. 1696-ban megjelent az első külön evangélikus énekeskönyv: »Zóngedező Mennyei Kar... Lőcsén 1696.« címmel. Szerzője Áts Mihály tábori lelkész a kuiucháborúban, utóbb nemescsói lelkész. Az énekeskönyvben helyet kapnak a magyar XVI. és XVll. századi evangélikus énekköltészet értékesebb darabjai, Luther énekeinek mintegy kétharmada és — ez egyik főértéke — a XVI. és XVII. századi német vallásos énektermés legszebb dalai. Ennek az énekeskönyvnek állománya szinte változatlanul tovább élt a XVIII. és XIX. század templomi énekeskönyveiben. A mai Keresztyén Enekeskönyv (Dunántúli) is sokat merített belőle. Áts Mihály maga is irt benne énekeket (»Isten áldásának háza«; »Magas egekben lakozó« (158. K. É. 264.) 4 5 Műiden e földön csak elmúlandó (129. sz. K. É. 410.); Szívem keserűségét (160. sz. K. É. 381.), a fordításnak is egy részét ő végezte. Luther énekeit igazi evangélikus énekeskönyvhöz méltóan nagyszámban jelentette meg. A már jólismert és lefordított énekeken kívül itt szerepel »Jézus Krisztus dícsértessék« (45. sz. K. É. 133.); Mennyből jővén az angyalok (56. sz. K. É 32.;; Elmegyek békével s vígan (85. sz. K. É.); Krisztus adaték halálra (141. sz. K. É. 207.) . Örvendjetek keresztények (246. sz. K. É.); Krisztus Urunk Jordánhoz ment (277. sz. K. É.); Jézus Krisztus mi Megváltónk (282. sz. K. É.); Adj békességet Űr Isten (995. sz. K. É.). Ha ehhez még az eddig már megjelent énekeket Luthertől hozzávesszük (14 darab), az énekgyűjtemény 24 Luther-énekkel a reformátor 36 énekének kétharmadát felöleli. A német egyházi költészetet olyan lényeges mértékben kiaknázta, hogy nem bocsátkozhatunk pontos lajstrom összeállításába. Csak említsük meg néhány német énekszerző nevét, kiktől Áts éneket vett át. Mihael Weisse: A próféták megmondották (79. sz. K. É. 173.); Ambrosius Blauer: Az Istennek jó tetszése (146. sz. K. É. 362.); Joh. Magdeburg: Bizony meglészen az idő (201. sz, K. É. 587.); Nic. Selnecker: Bűnösök hozzád kiáltunk (196. sz, K. É. 349.); Mart. Belim: Jézus Krisztus én életem (208. sz. K. É. 555.); Philippus Nicolaii): Tündöklő hajnaü csillag (9. sz. K. É. 403.); stb. Itt találjuk meg a németből merített, de máig kedvelt énekeket: Szerelmes Jézus (55. sz. K. É. 182.); Sírjon az
