Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

sületi összejövetelek számára. Gyülekezeti te­remmel kapcsolódva épült például az óbudai és a diósgyőr-vasgyári templom is. * Az evangélikus templom magyarországi tör­ténete folytonos utalás az evangélikus egyház magyarországi életére és szolgálatára Ennek a tudatában tekintettük át a templomtörténet há­rom korszakát. Az egyházban pedig Krisztus él és Krisztus munkálkodik. Ö hívja, gyűjti össze benne a keresztyéneket. Szent Lelkével végzi ezt, s az anyaszentegyházban megvilágosítja, megszenteli s az egy igaz hitben megtartja őket, Krisztus az egyházban adja a híveknek a bocsá­natot, az életet s az üdvösséget. Itt uralkodik rajtuk, itt parancsol nekik, itt vigasztalja őket és itt készíti elő őket akkorra, amikor minden­kinek meg kell jelennie az Ö ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. (II. Kor. 5, 10.) Mindezért az evangélikus templomtörténet igazi »vége« nem a mi korunk, hanem ama végső nap, amely majd nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen gyümölcse lett az evangélikus templomokban elhangzott igének. Ebből pedig az is következik, hogy a templomtörténet csak akkor lenne teljes, ha meg volna benne írva mindazoknak a hite és keresztyén élete, akik Krisztus evangéliumát hallgatták s Krisztus úrvacsorájával éltek, imádkoztak és énekeltek a templomokban. Azoké, akik az igehirdető szolgálat útján bele­épültek Krisztus anyaszentegyházába, szent templommá épültek az Ürban, Isten hajlékává a Lélek által. (Efez. 2, 22.) Sopron. Eggenberg ház

Next

/
Oldalképek
Tartalom