Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
I. RÉSZ. A TEMPLOM.
az újonnan visszafoglalt országrészeken fenntartja magának minden egyház (=templom) patrónusi jogát abban az esetben, amelyben az a nemkatolikusokra esnék. 4 8 Mindez azonban jó volt arra, hogy bizonyítsa: hazánkban a földesúri jog valójában sohasem tartalmazott jogosítványt templomok felől való rendelkezésre és a jobbágyok vallásának megszabására. Amikor hivatkoztak rá, akkor nem volt benne, amikor meg látszólag írott jogszabály biztosította, akkor egyoldalúan csak némelyek szándékát szolgálhatta. Hogy pedig mi történt akkor, amikor a földesurak többsége a reformáció híve volt, ezt nem egy célzatos rendelet állapítja meg. Az 1701-i rendeletben még az a furcsa rendelkezés is volt, hogy az ágostai és a helvét hitvallás gyakorlata Magyarországnak csak azokon a részein van megengedve, amelyek 1681-ben a király tényleges birtokában voltak. Ez megfelelt annak a felfogásnak, amely Magyarország ősi földjét nem is tekintette többé Magyarországnak, hanem a »birodalom« fegyverrel szerzett tartományának. Egyszersmind megállapította a rendelet, hogy nem tűrhető tovább a nemkatolikusoknak nyilvános vallásgyakorlata azokon a helyeken, amelyek mint véglyek kaptak erre jogot, de most már nem azok. Láttuk, hogy ezeket azért nevezte meg a törvény, mert nem tartoztak bele a vármegyébe. 3. Az élet azonban ezúttal is erősebb volt, mint a paragrafus. Az ország egyes területein, például a Dunántúl több községében a XVII. század végén újra evangélikus kézbe jutnak a templomok, nem artikuláris helyeken. Egyelőre békén hagyták őket, ami szintén arra vall, hogy a kormányzatnak nem a jogszabályok végrehajtása volt a főgondja. Még inkább hozott enyhületet II. Rákóczi Ferenc szabadságharca. A fejedelem maga római katolikus vallású volt, de református hitű őseinek és elődeinek szellemét érvényesítette vallási politikájában. Ö érvényesítette az erdélyi vallási rendszert, nem pedig Bécs, mert az a mód, ahogyan a protestánsok vallásgyakorlatát korlátozó paragrafusok látszólag az erdélyi jogszabályokat követték, igen távol esett attól az egyenlőségtől, amellyel Erdélyben mind a négy bevett vallás a szokott helyekre volt korlátozva a felekezeti békesség érdekében. 4 7 II. Rákóczi Ferenc uralma alatt a szécsényi országgyűlés 1705-ben újra alkalmazza — amiként ezt Bethlen Gábor pozsonyi országgyűlése cselekedte — a királyság területén az erdélyi vallási rendszert. Megszüntette a vallás ügyében a földesúri jogot és elrendelte, hogy amely valláson többen vannak valamely helyiségben, azoknak adassék a templom javadalmaival együtt. A kisebbség kapjon telket az egyházi épületek részére. A kiküldött bizottságok ténylegesen gondoskodtak, hogy a végzés ne maradjon papíron, Néhol már előbb visszajutottak az evangélikus gyülekezetek templomuk birtokába. így kapta vissza templomát például Jolsva már 1703-ban, Például Eperjesen két templomot kapnak vissza az evangélikusok s Kassán — habár nem is a nagytemplomot — legalább a mellette lévő kis Szent Mihály-kápolnát. 4 8 A templomoknak ez az egyenlő mértékű szabadsága csak Rákóczi uralmának végéig tartott. Amit alatta nyertek vissza az evangélikusok, 1711 táján megint elvesztették. 4. Üjra kezdődött az evangélikus egyház megpróbáltatása, A körülmények nem engedték meg sem a kormánynak, sem a klérusnak, hogy egyszerre hajtsa végre a szándékát, de a következő időben háromszor is roham indul az evangélikus templom ellen, amíg II. Józseffel új korszak nem virrad az anyaszentegyházra. Az első roham a kuruc háborúkra pontot tevő 1714—15-i országgyűlés után, a második III. Károly 1731-i resolutiója nyomán, a harmadik a század közepe táján. Máskor sem volt biztonságban az evangélikus egyház, de némelykor sűrűsödött rajta a csapás. A dunántúli magyar evangélikus gyülekezetek szomorú esztendeje 1732. Ekkor vesznek el például Kemenesalján valamennyi evangélikus templomot az artikuláris dömölki kivételével. Elűzik az igehirdetőket, a családok csendes bibliaolvasására szorítják vissza az evangélium szavát. Még az artikuláris Nemeskért sem kímélik, hosszú per után ebben az évben veszik el a gyülekezettől régi templomát azon a címen, hogy az 1681-i törvény csak telket s nem templomot hagyott neki. 4 9 Győr számára 1749 hozta a legsúlyosabb megpróbáltatást. Elvették templomát. Pedig mennyit kellett áldozniok a győri evangélikusoknak addig is, hogy legyen hajléka gyülekezetüknek. A XVII. század végén épült fatemploma többször leégett. Most meg elvesztették a vallásgyakorlat szabadságát is. Megint arra kényszerültek, hogy vidékre, Tétre, Felpécre járjanak istentiszteletre. 5 0 Az 1731. évi Carolina Resolutio, a Károly íéle rendelet azért adott újabb lökést a templomfoglalóknak, mert hitelesítette a korábbi törvénymagyarázatokat és az úgynevezett pesti bizottság számára is fennforgó bizonytalanság ; helyett félreérthetetlenül megállapította a király álláspontját: valóban csak artikuláris helyeken van szabadságuk nyilvános vallásgyakorlatra a nemkatolikusoknak. Más szóval: csak ott lehet templomuk. Az egyházi élet egész terü-
