Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
I. RÉSZ. A TEMPLOM.
falvak lakosságától a templomot, egyszersmind megszüntetik az evangélikus istentiszteletet. Majd a klérus biztatására más földesurak is ugyanezt cselekszik. Minthogy pedig ez az eljárás ígérkezik legsikeresebbnek — az eddigi kudarcok után —, a restauráció arra törekszik, hogy minél több tekintélyes, nagybirtokú földesurat térítsen át a római egyházba. Közben, 1618-ban már erősen akarják az evangélikus rendek, hogy a templomókkal együtt biztosítsa a trónra lépő király hitlevele a vallás szabad gyakorlatát. De eredménytelenül. 11. A templomfoglalás mozgalmát csak Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szabadságharca akasztja meg egyidőre. Bethlen nemcsak fegyvert hozott magával a királyságbeli evangélikus, reformált keresztyénség védelmére, hanem az erdélyi vallásügyi törvények szellemét is. Erdély már a XViI. században kialakította a vallások egymás mellett élésének rendszerét. Sajátosan magyar, közelebbről erdélyi magyar rendszer volt ez. Bevett, tehát elfogadott, jogokkal biró vallás volt a római katolikus, evangélikus, református és unitárius vallás. Akkor ugyan másképpen nevezték őket, de rájuk vonatkozott a törvény. Egyes korábbi részletrendelkezések után a templomokról is történik általános jogalkotás. Az 1615-i kolozsvári országgyűlés mint már korábbi — ma már ismeretlen — törvényt állapítja meg, hogy »ahol melyik fél többen vagyon, az olyané légyen a templom.« 2 4 Ugyanez a szellem mondatja ki utóbb, 1630-ban a gyulafehérvári országgyűléssel, hogy ahol nincs is gyakorlata valamely bevett vallásnak, oda is betegek gyóntatására és szükség esetén gyermekek keresztelésére szabad bemenni a maguk vallásán való papoknak. 2 5 És amikor 1653-ban az Approbatae Constitutiones (Elfogadott Végzések) cím alatt összefoglalják a hatályos törvényeket, akkor sommázva megállapítják: a különböző valláson levő helyeken, ahol csak egy volt a templom, a régi végzések szerint a többség szokta kapni azt az egy templomot, a kisebbségek részére pedig arányuk szerint kell közös erővel templomot építeni. Végeztetett az is, hogy »senki alatta lévő községet, jobbágyokat, házok népét, se semminemű rendeket, erőszak vagy akárminemű büntetésnek is fenyítékje alatt maga regiliojára ne kényszerítse, se pedig a földesúr, más religion lévén, a falunak, vagy városnak templomát el ne foglalja, más religion lévő papokat reájuk ne vigyen, se inponáljon (=bene tegyen), maga vallásán lévő papokkal semminemű alkalmatosságokban való egyházi szolgálatot ne celebráltasson . . .« 2 6 A vallásoknak ilyen egymás mellett való jogi rendszerét hozta magával Bethlen Gábor. Alatta az 1619—20-i pozsonyi országgyűlés egyenlően szabályozta az ágostai, helvét és római katolikus hitvallásúak vallási gyakorlatát: legyen az szabad a templomok, temetők és harangok használatával; vegyes bizottságot rendelt a jobbágyok védelmére, nekik is szabad a templomok használata; az evangélikusoktól elvett templomok visszaadandók; egyes városok templomait elosztotta a lakosság többsége és a kisebbség között, másokban pedig, ahol csak parochialis templom volt, ezt közösnek nyilvánította. Ekkor jutott az evangélikus egyház használatába — igaz, csak másfél esztendőre — a pozsonyi parochiális templom. 12. De ebben a korszakban sokkal jelentősebbek voltak az erdélyi fejedelmek szabadságharcainál Pázmány Péter sikerei, Nemcsak híveket szerzett római egyházának, hanem a földesúri jogot az eddiginél még hatásosabban állította a restauráció szolgálatába. Legalább is ő volt az, aki befolyásosán megfogalmazta a restauráció jogi álláspontját. Pázmány Péter érvelésében első helyen áll az a tétel, hogy a vallásban való szabadsághoz nem tartozik hozzá a templom használatának szabadsága. Igaz, csak dialektikusan érvel a tétel mellett. »Ha a földesuraktól el akarják vermi a templomokat az ellenkezők és azokat a parasztoknak akarják engedni és mindazonáltal nem mondják, hogy azzal a földesurakat meg akarják fosztani a vallásban való szabadságtól; miért nem maradhat meg a parasztok vallásának is szabadsága a templomok nélkül ?« Elismeri, hogy az 1608-i törvény a parasztoknak is enged szabad vallásgyakorlatot. De »ennek az engedésnek erejével nincsen több igazságok a parasztoknak a templomokhoz, mint az uraknak. Sőt, minthogy minden okosság azt kívánja, hogy egyébaránt hasonló állapotban lévén, az úr megelőzze a jobbágyot: következik, hogy a végzéseknek erejéből, melyek a vallásokban való szabadságot engedik, inkább kellessék a földesúrnak magáért és az ő vallásáért a templomot elfoglalni, hogysemmint a jobbágyoknak. Továbbá a magyari törvények szerint a parasztoknak nincsen semmihez igazságok a földön, amelyet mívelnek, hanem csak a munkájoknak jutalmához . .. Ha azért még az a föld is, amelyen házat csinált, nem a paraszté, micsoda ok hiteti azt el, hogy az urának akaratja ellen a templomoknak tulajdonsága és véle való élése övé legyen? Annak fölötte nem méltó s nem is lehet, hogy a földesurak, úgymint az egyházaknak megyésurai (=patrónusai) megfosztassanak a templomokon való igazságtól és azt a parasztoknak engedjék^ A patronátus jogának ereje és veleje pedig az, hogy a patrónusok azoknak az egyházi személyeknek adják a javadalmat és a templom használatát, akiknek akarják. 2 7 Evangélikus Templomok 6 81
