Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

A londoni anglikán Szt. Pál templom. Terv. Chr. Wren. 1675. reneszánsz építészet különösen lakóházak, paloták, villák és világi középületek építészetének a stílusa, tehát inkább világias stílus. Amíg Itáliától északra a bazilikális stílusból román és ebből a gótikus templomstílus fejlődik ki, addig Itáliában a bazilikális rendszer fejlődik tovább térképzésében és méreteiben román és gót stílus elemekkel dekorálva. Az itáliai templomstílus konstrukciójában megmarad a régi hagyományoknál és méreteiben fejlődik, fejleszti a boltozatokat és a kupolát. A reneszánsz korabeli stílus a klasszikus oszloprendszereket és oszloptípusokat nemcsak megtartja, de alkalmazásában is fejleszti. A régi építészet súlya, amint láttuk, az oszlopokon nyugszik és nem a falakon, épen úgy az ókorban, mint a keresztyén korban is. Az itáliai építészet az oszloppal határol, az oszloppal díszít, az oszloppal tagolja a homlokzatot s a külső és a belső falakat is. Palladio az eredetileg gótikus vicenzai bazilikát reneszánsz stílusban képezte ki reneszánsz homlokzattal és belső konstrukciójában is reneszánsz díszítéssel alította meg. A reneszánsz sajátossága az arányosság harmóniája minden dimenzióban. A római építészetben az oszlopoknak statikai és struktív, tartó szerepe van. Tehát, amint láttuk, nem a faltömegeken, hanem az oszlopokon van a súly. A reneszánsz templomstílust az oszlopok szerepe, a vízszintes párkányzatok, valamint a vertikális és horizontális részarányosság jellemzi. A reneszánsz legkiválóbb mestere Filippo A római San Pietro és kolonádja.