Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

amely Árokháty Béla kezdeményezésére, Budapest Székesfőváros anyagi támogatásával 1942 szeptemberében alakult. A 80 tagú, képzett énekesekből álló testület élén Ádám Jenő zeneművészeti főiskolai tanár és Peskó Zoltán orgonaművész állanak. Az énekkar műsorán a legértékesebb egyházi kórusok szerepelnek, célja az egyházi zene művelése a templomokban istentiszteleteken és egyházi hangversenyeken, valamint kantáták, oratóriumok és passiók előadása. Az énekkar közel 30 különböző református és evangélikus templomban szolgálta eddig az egyházi zene ügyét. Munkássága az egész ország protestáns egyházi zenéjére jótékony hatással lesz. Az énekkarok a gyülekezetet képviselik, énekükkel Isten igéjét terjesztik. Luther álláspontja az egyházi zene erejéről minket arra kötelez, hogy mi is több gondot fordítsunk erre a kérdésre. Az egyházat főleg az irányító szerep kötelezi. így az egyházzenei vezetők képzése (kántorképzés, karnagyképzés a Zeneművészeti Főiskolán), a zenei vezetők helyes megválasztása, a tervszerű egyházzenei felügyelet, irányítás és főleg az áldozatkészség kántorral, karnaggyal és énekkarral szemben. Az egyháznak necsak az istentisztelet zenéjére legyen gondja, hanem az egyházi zene és ének nagyjelentőségű missziójára is, tehát az istentiszteleten kívül is figyelemmel kell kísérnie az evangélikus egyházzenei megmozdulásokat, templomi hangversenyeket és az egyházi zenének hangversenyszerű előadásait is (kantáták, oratóriumok, passiók stb. előadásokat is), sőt minden eszközzel elősegíteni kötelessége is. Az intenzívebb egyházzenei pártolás százszorosan meghozná a maga gazdag áldását, mint Isten igéjét a szívekben elmélyítő szolgálat. * Az óbudai templom prgonája