Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.
radt Dávid héber zsoltáraihoz, még akkor is, ha átdolgozását parafrázis formájában oldta meg. Öt tartják Luther »Erős várunk« kezdetű éneke fordítójának. Barla Jenő ezt határozottan tagadja. Szerinte Skaricza 22 éves volt, mikor az ének a váradi énekeskönyvben (1566.) megjelent. Ilyen fiatal ifjútól pedig nem várható ez a szép fordítás. 2 1 Több hathatós érv Sztárai szerzőségére vall, a fordítást illetően. Azonban Gyulai Pál és Horváth Czyrill kitart Skaricza mellett. Szenczi Molnár Albert is a jobb zsoltár fordítók közé számítja őt. Payr Sándor szerint, »amíg döntő ok nem merül fel, addig Skariczától az »Erős várunk« fordítását nem vitathatjuk el és nem tulajdoníthatjuk Sztárainak.« 2 2 Skaricza tényleges saját munkája öt zsoltárfordítás: 52. zs. »Dávid Doég gonoszságát, hogy látá . . •«; 63. zs. »Saulnak a Dávidhoz jó szerelme . ..«; 74. zs. »Hogy Jeruzsálemnek drága templomát.. .«; 86. zs. »A jó hitű ember szelíd e világon. ..« és 147. zs. »Drága dolog az Űr Istent dicsérni...« Szegedi Gergely forrása szintén a Vulguta volt. Átdolgozásait már szabadon kezeli. Egyes zsoltárai (8., 29. zs.) semmi keresztyén gondolatot nem tartalmaznak, mások pedig Í22. és a »Pap Benedek« versfővel írt 112. zs.) anynyira keresztyének, hogy semmi megegyezést nem mutatnak a zsoltárral. Egyéniségét, lelkivilágát bele tudta hozni müveibe, ezzel vált ki kortársai közül (10., 33., 112. zs.). Versfőkbe nevét sohasem rejtette. Balassa Bálintot költői tehetsége teljesen elválasztja kortársaitól, ö már született költő, a szó legnemesebb értelmében. Müvei mind költemények, öt zsoltár átdolgozása maradt reánk: a 27., 54., 42., 148. és az 51. zs. Az elsőt Buchananus után írta, a következő hármat a Vulgata, vagy egyéb latin zsoltár nyomán, az utolsót pedig Marót műve szerint. Minden zsoltárát más ritmusban, más formában fordította. Tisztára egyéni fordítások, a választott zsoltárokat azért dolgozza át, hogy ezáltal saját lelkén könnyítsen, saját érzéseit öntse bele az énekbe. A szöveghez nem ragaszkodik, néha tartalmi egyezés sincs, de a zsoltár hangulata, érzelemvilága ott lüktet a sorok között és felismerhető. A természetet, erdőket, mezőket festette átdolgozásaiban, hogy érzelmeit visszaadhassa- Költészete távol áll a protestáns puritanizmustól, mert saját lelkét adja. Közvetlen elődje Szenczi Molnár Albertnek, mert megmutatta, mennyire megfelel a mesterségesebb, bonyolultabb, de éppen ezért művészibb versforma s a virágos, ékes költői nyelv a vallásos énekeknek is.« 2 3 A XVI. század zsoltárfordításai, illetőleg átdolgozásai Balassával elérték a legmagasabb színvonalat. Most csak néhány példát lássunk, hogyan jelentkezik a héber eredetű zsoltárokban a keresztyénség és hazafiasság gondolata. Siklósi Mihály 53. zs.-ban 41—42- sor. »Lássad Űr Isten Te Szent fiadat, Ne büntess minket az Krisztus Jézusért.« Végén az utolsó versszak: »Dícséret légyen Atyaistennek És Ő fiának, mi Idvezitőnknek, Vigasztalónknak, az Szentléleknek, Most és örökké egy igaz Istennek« A befejezés legtöbször ilyen formát mutat. Érdekes egy névtelen szerzőnek zsoltárfordításában ez a négy sor: »Mint ezt megírta szent Pál minékünk, Kinek írását mindnyájan kell hinnünk, Ha Isten velünk, Krisztus mellettünk, Akarnám látni, ki volna ellenünk.* A szerző bizonyára ismerte Luther harci dalát, az »Erős várunk«-at. A hazafiasság gondolata, az időszerű panaszok, melyek a zsoltáríró panaszaitól különböznek és a magyar viszonyokat festik, szintén sok zsoltárban találnak helyet. Névtelen szerző százharmadik zsoltárában (69—76. sor) találjuk e szavakat: »Vigasság nékünk háborúságban, Mert vagyon Urunk magas mennyországban Mindenekkel bír királyságban Örökké való hatalmasságban.« Azért mindentől megoltalmazhat Az bűn, az ördög, az halál nem árthat Az tűz és víz meg nem gyalázhat Tömlöc és fegyver minket el nem ronthat.« Vagy Batizi 44. zs.-ban, 18. versszakban: »Nem méltán büntetsz-e minket, Mert most elfeledtünk téged Szívünkbe tettük isteneinket Bálhoz emeltük kezeinket. Teljesek vagyunk sok bűnökkel Melyet Isten nem szenvedsz el lm látjuk, mint büntetsz mindennel.« Ugyancsak a 44. zs.-ban (41—44. sor): »Árvául eladád népedet Várastrul várasra viszik őket Ifjakat, szűzeket, gyermekeket Összekötözve hajtják őket.« E példákból láthatjuk, hogy mennyire áthatotta még a legjelentéktelenebb, ismeretlen
