Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

liogy a templomépítészetben „új középkort" teremtettek, mert vallásosságukban örökké van misztikus elem s teológiai kifejezésükben is örökké marad jó adag a szkolasztikus filozófiából. De még így is visszás (némely) modern építőművészek eljárása, amikor a gótikus építészeinek egy szerkezeti elemét — motívumát emelik ki s templomukban ezt felnagyítva alkalmazzák, hogy a gótika hatását keltsék. A berlini—wilmersdorf temploma (Höger Fritz, 1931—33.) belső terében a talapzatból kezdődő vasbeton csúcsívek sorakoznak egymás után, óriásra nagyítva s a szentély is egyetlen csúcsív mögé kerül. Elfeletette építője, hogy a gótika nem csúcsívesség, hanem annak rendszeres sokszorozása, új szerkezeti felfedezés. így aztán valóban csak a gótika illúzióját kelti a templom, de ezt eléri a színházi kulissza is. A szentély csúcsíve fölött, hogy a templomi élmény még érzékibb legyen, Krisztusnak belülről megvilágítható üvegfestményes képét he lyezték el. Nem egyéb, mint illúziókeltés a dániai Grundvigs Mindekirke homlokzata (Kopenhága mellett. Jensen—Kiint 1930.), melven a csúcsévet, a merőleges irányvonalakat és a támpillereket megokolatlanul sűrítették egymás mellé. Amilyen régi a gótika, oly régi a templom reformációja is. Azokon^ a helyeken indul meg, ahol (ahol) az egyház az igehirdetéssel és a misszióval többet törődött Nem véletlen, hogy a templom reformátorai ép a szerzetesrendek s ezek közül is a prédikáló: „Ordo Fratrum Minorum" és „Ordo Fratrum Predicatorum" a ferencesek és dominikánusok, annak ellenére, hogy a misztikától ezek sem mentek később. Rendjüknek azonban nem célja, hogy elvonult, elmélkedő kegyességi életet folytassanak, hanem az emberek közötti miszszió, hogy a szerzetesi életet a laikusokra is átvihessék, az eretnekségtől óvjanak s az eltévelyedetteket visszatérítsék. Munkájuknak főeszköze a prédikáció és a gyóntatás. A prédikációhoz azonban a „nagy csend" templomai nem voltak megfelelőek, olyanokat kellett építeni, melyben valóban beszélni lehetett és amelyben azt a nagy tömeg hallhatta. Templomaikat maguk építik a minorita rend konstitucióinak „de aedificiis" szakasza megszabja, hogy a templomépítő tanácsba három barátot is be kell venni „sine quorum aedificia non fiant".

3

5 Szent Ferencnek már 1226-ból származó testamentuma megtiltja, hogy a rend olyan templomokat tartson birtokában, melyek nem felelnek meg a szegénységi ideálnak. Ha ez a testámentum építészeti előírásokat nem is tartalmaz, hatása az umbriai és toscanai építészetben mégis megmutatkozott. Az 1239-ben ós 1260-ban Bonaventura által megújított és kiadott konstitúciók már építészeti szabályokkal is rendelkeznek. „A templomokat nem szabad boltozni, a kórust kivéve. .." és „nem szabad különös szélességű és hosszúságú hajókkal látványossá tenni azokat". Tiltja a „túlhajtott buzgólkodást" a „felesleges kiképzést és a látványos oszlopozást" és „különálló tagok építé• sét". Céljuk azonban nem a puritán templom, hanem a prédikációra alkalmas belső tér. Mind a ferenceseknek, mind a domonkosoknak volt érzéke nemes szépséghez s csűrarchitekturájukat is nemesség jellemzi (S. Francesco Pisában és S. Domenico Arezzóban). A szerzeteseknek templomreformjukhoz szükséges építészeti képzeteket természetesen csak az építészetből vehetik, a gondolatukat megközelítő példákról. Ezek a példák a romái* kultúrterület csarnoktemplomai, ez az, ami indítást ad nekik, s tisztult formában elterjesztik később a csarnoktemplomok stílusát. Ugyanúgy van itt is, mint a barokk fejlődésében. Nem a jezsuiták találták ki, de ők készítették diadalútját s templomaikban lesz éretté a barokk. Csarnoktemplomok már a XII. században épülnek s legszebb a délfranciaországi St. Avit Sénieur (12. sz. eleje), Orange (12. sz. közepe), Toulouse (13. sz. eleje), Poitiers (megkezdve 1161-ben) katedrálisa. A csarnoktemplomépítés, a gótikát megújító s annak új impulzust adó stílus tehát már a XII. században kész gondolat s az nem mondható a germán faj találmányának s a germán faj önkifejezésének, mint azt általában német műtörténészek állítják (Gerstenberg még Wundt elméleteiből is idéz, hogy széles és egyenlővilágítású tér forrását a germán szellem valóságérzésében megtalálhassa). Az igazság az, hogy a román népek horizontális térérzéke hódítja meg az északi népek építészetét s így keletkezik a későgót építőstílus, mely már nem a vertikális térképzésre törekszik, hanem csarnokok, egyenlőmagasságú, egyenlővilágítású tér alakítására. Ennek a stílusátalakulásnak gyorsítója a prédikáló rend reformja, praktikus és liturgiái újításoknak megfelelően nevelik tovább a latin népek csarnoktemplomstílusát s csak miután Délfranciaországban, Felsőszászországban, Franktartományban, Bajor- és Csehországban az eretnektérítő és missziós templomok meg épülnek, akkor veszi észre magán a gótika, hogy átalakult. Kész formákat kapott, melyben megújulhatott, illetve egy darabig tengethette életét. (Dominikánus templom Regensburgban, Aachenben, Pirnában, Erfurban, Franciskánus t. Prenclauban. 13. sz.) A későgót csarnoktemplom belső tere nem germán, hanem latineredetű, mu-