Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

az otthonát megtaláló, a lelki édesanya életet ajándékozó szeretetét megtapasztaló gyülekezet előtt. Bárcsak azzal a kegyelemmel látogatná meg az Egyház Ura egész magyar Sionunkat, hogy templomaink szolgálatával minden gyülekezetünk életében újra Isten hatalmának bizonyuljon Krisztus evangéliuma! « Jó tudnunk, hogy az evangélikus templom Isten kegyelmes jelenlétének és munkásságának szent háza, amelyben az Egyház; mint Krisztus teljessége él. Jó tudnunk, hogy gyülekezeteinkben olyan templomok kellenek, amelyek egészben és minden részükben, berendezésükben és külső megjelenésükben teljesen megfelelnek az evangélikus Egyház Isten akarata szerinti, sajátos, liturgikus életének. Jó tudnunk, hogy a templom az Egyház szent hajléka,, mindnyájunk igazi lelki otthona, amely vár és magába akar fogadni bennünket. De még jobb lesz, ha Krisztus kegyelme egyre többünk szívéből felfakasztja a boldog hitvallást: »Uram, szeretem a Te házadban való lakozást és a Te dicsőséged hajlékának helyét!« (26. Zsolt. 8. v.) — és egyre több magyar templomunk evangélikus gyülekezetében válik életté az Egyház mindennapi istentiszteletének hívogatása: jöjjetek, örvendezzünk az Űrnak, vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának ...!« (95. ^Zsolt. 1—7. v.) » Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint. — Annak légyen dicsőség az Egyházban a Jézus Krisztusban nemzetségről nemzetségre, örökkön örökké. Ámen!« (Efez. 3:20—21.) Oltárkép a wittenbergi városi templomban. Dr. Luther Márton a megváltó Krisztust prédikálja. id. Cranach Lukács festménye