Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
I. RÉSZ. A TEMPLOM.
nem gyönyörködtetik. A hivőt elégítik meg, de a tapasztalni vágyó szemet nem. Nem érzékies szentkép, hanem hitkép. A keresztyén templomépítésben mégis van olyan korszak, melyben a templombelső maga szakrális térré válik, tehát formáival, technikai újításaival, szín- és fényárnyhatásaival arra van hivatva, hogy a lélekben az Isten felé vágyódást keltse, vagy a vele való egyesülés illúzióját adja (gótikus dómépítés). Ez is elhajlást jelent az eredetitől. Láttuk tehát, hogv az őskeresztyén templom: 1. Nem istenháza, elvben és formában különbözik a görög-római szentélytől. 2. Nem gyülekezeti tanácsterem. Elvben különbözik első megjelenésében is a zsidók észszerűen formált klub-zsinagógájától. 3. Nem misztériumszín. Első időben is erősen különbözik a pogány misztériumbazilikától, melyben a lélek istenülése kifejezésre jut. Az őskeresztyén templom a szentek közösségének háza, az égi ház mása, melyben a választottak és Isten szemtől-szemben állanak. Szentegyház, amint a nagyar nép is sokáig nevezi templomát. Isten és gyülekezet különös és eschatológiai közösségének formája, amely azonban valóság a hitben. így lesz a templom a hitnek a háza. Ebből érthető, hogy a templom az őskeresztyén hivő szemében nem lesz babonás tisztelet tárgya. Kövét nem tartják szentnek, fetisnek. Mi a templom az ő számára? Statisztikát állíthatnánk össze arról, hogy az őskeresztyén hivő szabadidejének nagyobb felét hol tölti s rájönnénk, hogy a templomban. Eddig a fórumra ment, oda, ahol közösségben lehetett, most a bazilika lesz az Ő életének fóruma, hol mennyei polgárságáról újból és újból értesül. I. a) Keresztelőmedence, oltár, szószék. A legfőbb liturgiái cselekmények helye a keresztelőkápolna, az úrasztala és a szószék. A templom helső terének alakításánál és írásijának meghatározásánál e háromnak architektonikus szerepe van. . a) A keresztelőkápolna (baptistérium) különálló épület volt, de ez nem jelentette azt, hogy a keresztségnek a kegyes életben mellékes szerepe volt, vagy hogy a keresztség nem az egész gyülekezet ügye lett volna. Mivel ez az elhelyezés megokolná egyes építészek törekvését, hogy különálló keresztelőkápolnát építsenek, foglalkoznunk kell a baptistérium lényegével. Formáját és elhelyezését a szentségnek értelméből nyeri. Neve »regenerationis sacrarium« 1 7, mert a keresztség az ember életében a halál és feltámadás csodája. Amikor a keresztség »édesvizébe« — melyet a Mózes csodájának hasonlatosságára a »Krisztus keresztfája édesít meg« — a neofita, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében háromszor elmerül, meghalt a világ számára és Isten számára feltámadott »örökéletre«. 1 8 A keresztvíz bűnöket elpusztító »özönvíz« s »kegyelemnek vize«, mely jobb a Betsaida tavánál, amelyre csak »teremtmény« angyal szállott alá, hogy azt csodás elemmé tegye, »érted a Szentlélek száll alá, azokért a teremtmény lépett közbe, érted a teremtés ura, a Jézus Krisztus cselekszik itt«. 18 ö a keresztség végzője, a Szentháromság Isten, aki a Jézus halálának és feltámadásának hasonlatosságára eltemeti az ó-embert és feltámasztja az új teremtményt. Szent ház a baptistérium, hasonlít az ótestámentumi templom »secundum tabernaculumához«, melyben Áron vesszeje kivirágzott, »s te is száraz ág voltál, de ebben a vízben virágot nyitottál« . . ., »sőt gyümölcsöt is érleltél« ... »s ti együtt mindnyájan Krisztusnak jó illatja vagytok« 2 0 hangzik a keresztelési prédikáció. A keresztség gazdag értelmezése a pompás liturgikus szertartások, megfelelő helyet követeltek, mely azonban, mint Ambrosius nyilatkozatából is hallottuk, különállósága ellenére is a templom szerves része (az ároni templom mintájára). A baptistérium kerek, vagy poligonális és mindig kupolás épület, melyben a már fentebb említett nyugatkeleti irány mellett, építészetileg és dekorative a vertikális irány lesz a domináló, mely a feltámadásnak ábrázolására szolgál. 2 1 A falakon felfelé sorakozó horizontális körökben, az apostolok az új élet bibliai példái, majd a mennyei boldogságnak jelképei (pávák, galambok, szőlőfürtök között) s végül a csillagos ég köre látható, melynek fődísze a Krisztus monogramm, a kezdet és a vég A—Ó jeleivel. Ez alatt a kupola alatt áll a mély medence. Alakja nyolcszög. A nyolcas az üdvösség titkos száma (vasárnap, a feltámadás napja, a régi sabbat után következő: nyolcadik nap). A medence neve: piscina, azaz halastó, mely a méretek nagyságát sejteti azonkívül, hogy a keresztség értelmét is gazdagítja. A vízben elmerülő keresztyén ugyanis a Jézus titkos nevét kapja: hal »Mi pedig halacskák az Ichtys-t, a mi Jézus Krisztusunkat követvén, a vízben születünk s nem üdvözülünk, hacsak abban meg nem maradunk«. 2 2 Aki megkeresztelkedik, a szabadító Ichtyst ölti fel. Egy régi ábrázolás — halból kikandikáló fej — erre a felfogásra utal. 2 3