Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Az evangélikus templom egyházi jellegének és rendeltetésének még inkább kell érvényesülnie a templom belső terének szerkezetében és megfelelő, stílusos berendezésében. Bármelyikben is épül az evangélikus templom azok közül a történeti templom-stílusok közül, amelyek a kegyelmi eszközök minél megfelelőbb szolgálatát tartották szem előtt, — az a fontos, hogy az elemek és motívumok felhasználásában mindig tisztán érvényesüljön az evangélikus (lutheri) Egyház liturgikus életének a szolgálata. Ugyanezt a követelést hangsúlyozzuk a modern építészet felé is: sohase feledkezzék meg arról, hogy keresztyén evangélikus templomot kell építenie Egyházunk szolgálatára, amelynek létalapja a megdicsőült Krisztusnak a kegyelmi eszközökhöz kötött jelenléte! Természetes kívánsága az Egyháznak, hogy az evangélikus templom főbejárata a lehetőség szerint nyugaton legyen, — mert a templomkapu is prédikál. A feljárás és bejárás egyre keskenyebb, a küszöb és a kapu egészen öszszeszükül és még kitártán is a világtól való különbözőséget hirdeti. Méltán helyezte el az Egyház (és egyre inkább igyekszik erre ma is!) itt, a bejárat közelében a keresztelő-medencét, mert csak a halálon, a bűnnek való meghaláson, az újjászületés fürdőjén, a keresztség szentségén át vezet az út az Életbe. A templom hajója az evangélikus templom legnagyobb kiterjedésű része. Itt van a gyülekezet helye. A hajóban az Űr kegyelmes jelenléte és szava teszi biztonságossá a tanítványok gyülekezetének az életet. Itt megpihenhet, itt csendet-békességet talál a hívő, — itt együtt van Krisztus gyülekezetével. Itt hallja a prédikációban megszólaló Ur igéjét, itt kulcsolódik imádságra a keze, itt nyílik énekre az ajka és innen tekint az evangélikus gyülekezet előre, felfelé: az oltárra, amely Krisztus Urunk jászolbölcsőjének, sírjának és trónjának reális szimbóluma (Wendland). A templom-hajó az ablakon át kapja a szükséges megvilágítást. A színes üvegfestészet — egyszerűbb formájában — a templom-hajó ablakain is igen kifejezően fokozza a szimbolikus fényhatást, egyben pedig megakadályozza a nyers fénynek korlátlan behatolását. Az evangélikus templom, illetve a templomhajó legyen elég tágas a gyülekezet befogadására. Nem lehet kizárólagosan irányadó a gyülekezet jelenlegi állapota (lélekszáma, buzgósága). Egy községben élő — tehát nem szórvány-jellegű — gyülekezetnél normálisan a lélekszám 60 0/»-a tekintendő a templomi gyülekezet létszámának, az egyházközség nagy kiterjedése, szórványjellege 20 °/°-ig is lecsökkentheti a fenti arányszámot. Ennek a templomi gyülekezetnek %-ad része veendő figyelembe a vasárnapi főistentiszteletnél, a többi a reggeli és délutáni istentiszteletre esik. Vagyis pl. egy 2000-lelkes evangélikus gyülekezetnek akkora templomra van szüksége, hogy vasárnaponként 1200 templombajáró hívőt számítva, ennek %-ad része, 800 ember elférjen a templom-hajóban. A templom bejárati (nyugati) részén levő karzat az orgonának és templomi énekkarnak a helye. (A templom-hajó hosszában elhelyezett, sokszor talán »emeletes« karzatok rombolóan hatnak a templomi gyülekezet egységére és nagyon alkalmasak arra, hogy a figyelmet eltereljék az istentisztelet egyes mozzanatairól, különösen amikor ezekről a karzatokról nem az oltárra és a szószékre látnak az emberek, hanem egymás arcába!) Nagyobb templomban szükségképpen kerül a szószék a templom-hajóba, bár csak örülhetünk annak az igyekezetnek, amely még ilyen esetben is minél közelebb akarja vinni a szószéket az oltárhoz. Jó helyen van a szószék a templom-hajónak a szentélyhez közeli részén (a gyülekezetben hangzik a prédikáció!), és jó helyen van — különösen kisebb templomban — a szentély és a hajó határán, az ú. n. diadalív pillérénél is! Az evangélikus templom, mint az imádság háza, úgy fogadja magába a templom népét a templom-hajóban, hogy a gyülekezet részére szolgáló padokban lehetőséget ad a híveknek a térdelésre is. Egészen természetes, hogy a padsorokat úgy %kell elhelyezni a templomhajóban, hogy egy irányban, az oltár felé nézzenek éis a templbm-hajó közepén szabadon maradjon a szentély, illetve az oltár felé vezető út. A templom-hajó folytatása kelet felé az 1-2 lépcsővel magasabban fekvő szentély, amelynek valamivel még emeltebb befejezőrészében (apsis) áll az evangélikus templom leglényegesebb alkotórésze és legfőbb ékessége: az oltár. Az oltár fogalma gazdagabb, mintsem azt mondhatnánk, hogy az oltár = úrasztala, bár az oltár tartalmi gazdagságában az utóbbi benne van. Az Ür Jézus Krisztus valóságos jelenlétének az incarnatio és a golgotai áldozat üdvösség-tényeiben gyökerező és az Ürvacsora szentségéhez kötött állandó aktualitása teszi a legszentebb hellyé itt a íöldön az evangélikus templom oltárát, amelytől elválaszthatatlan az Egyház istentiszteleti életében az imádság lelki áldozata. Az egy oltár már az első száza-