Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

zseniális kiképzésű felső végződésénél kezdeményezete. Minél mozgalmasabb a sisak körvonala, annál zamatosabb barokkot mutat. A klasszicizmussal járó lehiggadás a sisakon, a csúcson kezdődik. Ott váltja fel legelőször a hagymaszerű végződést egy mindig nagyobbodó, meredeken emelkedő gúla, mely a sisak Körvonalának individualisztikus mozgalmasságát átvezeti a nyugodt, személytelen geometrikus forma világába. A mezőberényi II. templom sisakján a kezdeti állapot észlelhető (64. ábra), a miskolci sisakon (65. ábra) a gúla már növekedőben van, míg a XIX. századi klasszicisztikus korban vagy az utána következő romantikus kor sisakjai (Gádorosi templom, 66, ábra) teljes gúlaalakúak. A klasszieisztikus kor egy másik sisakalakítása a félgömb sisak, a Péteri község templomáé (67. ábra), vagy a poprádi evangélikus templom sisakja. A félgömbhöz közel áll az a sisakalakítás, mely a kasai kéttornyos templomon tűnik elénk. A tornyok között kiváltságos helyet foglal el a soproni torony (84. ábra), melyet közel nyolcvan esztendővel a templom létesítése után építettek. »Der fromme Riese«, amint a tornyot a soproni gyülekezet féltő ragaszkodása és tisztelete jeléül becézte, teljesen különáll a templomtól, csupán egy összekötő folyosó tartja meg a kapcsolatot vele. Nagy magassága révén messze hirdeti gyülekezete nagyságát és a városképnek is fontos tényezője. A homlokzatán megnyilvánuló formanyelv részben klasszieisztikus, részben romantikus elemekből áll. Az olasz föld campaniie-jére nemcsak különálló elhelyezésénél fogva emlékeztet, hanem olaszos torony végződése, árkádos motívumokkal kiképzett harangháza, valamint kupolás betetőzése is a déli reminiszcenciákat idézik fel emlékezetünkben. A maga nemében szintén igen érdekes elrendezés a kassai evangélikus templom (68. ábra) tornyos homlokzata és annak alaprajzi elrendezése. Ha az alaprajzot látjuk ugyanolyan léptékben összerajzolva a wieni Carl Borromáus Kirche alaprajzával (36. ábra), az tűnik fel, hogy a wieni példa főhomlokzata mögött végighúzódó folyosó hossztengelye csaknem összeesik a kassai templom két tornyát összekötő tengellyel. A kassai templom főhomlokzata is wieni reminiszcenciákat támaszt bennünk, egyrészt az oldalsó tornyok zömök volta, másrészt a kupola tömegének hangsúlyozottsága következtében. Tehát most már összevetve a két templom alaprajzát, térkiképzését és homlokzatát, nem vonhatjuk ki magunkat annak a feltevésnek hatása alól, hogy kettejük között bizonyosfokú rokonság áll fenn. Vizsgáljuk meg ezután a torony kiképzését, kapcsolatban a templom testével. A templomtest elé állított torony három oldalról teljesen kiképeztetett. Az átmenetet a toronyról a templom főhomlokzatára többnyire sarkos (Kúntapolca, 69. ábra.), némely esetben íves felület közvetíti (Mezőberény I. 70. ábra). A templommal együtt épített és a templom testébe részben vagy teljesen bemélyedt torony homloksíkja mint a templom főhomlokzati síkjánaki kinagyítása szerepel, egy mód, mellyel a főhomlokzatot erőteljesen monumentálissá lehetett tenni. Látjuk a Somogydöröcske, (71. ábra) valamint a tolnai Izmény községek templomain, hogy a nyugodt falisávos, illetve lizénás homlokzathoz viszonyítva minő erős ellentétként hatnak az élénkvonalozású sisakok. A templomtest főhomlokzatából erőpebb kiülést mutató torony erőteljesebb, mozgalmasabb architektúrával tűnik ki, mint azt a kolozsvári templomnál látjuk (75. ábra.) és amint 69. KUNTAPOLCA. 70. MEZÓBQ2ÉNY.I. 76. SZi'QXtC. 77. ÖYÖQKLÖNY.