Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

rendszernek az öblösségét tovább vezetik a függélyes falakból kiképzett mély • ablakfülkék. A bejárat felett keskeny oldalon találjuk a karzatot. Ugyancsak ilyen rendszer szerint épültek kisebb kiterjedésű, illetve férőképességű, részben kisebb költséggel létesített templomok, melyek pusztán egy terem teret képviselnek. Ha a karzat csak a főbejárat felett helyezkedik el, ebben az esetben a templomnak megmarad a térhatása, de ha a karzat kétoldalt előre húzódik az oltárig, mint azt a tolnamegyei Keszőhidegkút templomában látjuk (40. ábra), úgy a két oldal karzati mellvédsíkjai oly közel esnek egymáshoz, hogy ebben az esetben kedvező térhatásról alig lehet szó. E rendszernek két igen egyszerű és nagyon jellegzetes alaprajzú temploma a Szárazd községi (41. ábra) és a Gyón község temploma (42. ábra). Mindkettő hosszúkás terem alakítás csaknem azonos fesztávolsággal. A teremrendszernek legkimagaslóbb alkotása a budapesti Deák-téri templom (43., 44. ábra) nemcsak méreteinél fogva tekintélyesebb, de kifejezésre jutó formanyelve is azzá teszi. A templomtér 18.20 m széles és 33 m hosszú, valamint 14.80 m magas terem tükrös befedéssel, hol a középső vízszintes sík és a szélső falak közti terület gulaszerü, ferdeirányú kiképzésben jelentkezik. A mennyezetnek ez a megoldása azért szerencsés, mert nagy fesztávolság esetében a vízszintes sík mentén történő lefedés középen hajlottnak, behorpadtnak látszik, ha a mennyezet középrész már eleve fel van emelve, akkor az említett hátrányos optikai csalódás nem léphet fel. A karzat kétemeletes és a főbejárat felett, valamint kétoldalt az oltár felé mintegy 10 m-re előrehúzódik. A karzati lépcsők kétoldalt a főbejárati előcsarnoktól emelkednek magasba. A tér megvilágítása az oldalsó ablakokon át kielégítő. A monumentális hatású oltár a főbejárattal szemben fekvő fal előtt áll, tehát nincsen falba vagy apszisba süllyesztve. A belső kiképzés nemesen egyszerű vakolat-architektúra, mely a XIX. századelejei pesti klasszicizmusnak egyszerű eszközökkel alakított puritánszellemü megnyilatkozása. összefoglalva az eddig felsorolt templomok belső fal- és födémkiképzéseit, azt észlelhetjük, hogy a falkiképzés az olasz kiindulású rendszereknél a barokk és klasszicisztikus kor átmenetét jellemző, a magyarországi e nembeli formanyelv puritán és tartózkodó megfogalmazása. A terem-templomok belső falkiképzése ugyancsak a legegyszerűbb. A Deák-téri templom belseje, mint egészséges, kiforrott klasszicista architektúra vonja magára a figyelmet. A karzat térbe tervezése, mint térképező elem, nem mondható kedvezőnek, ami arra mutat, hogy a karzat, mely éppen szükséges része a templomnak, még nem illeszkedett bele szervesen a templomtérbe. A karzatnak különböző előfordulását ismertük meg: a lizénás, függőkupolás térkiképzésű templomoknál a karzat vagy a főtengelyben lévő főbejárat felett található, vagy — mint a Sturm-rendszerű mezőberényi templom mutatja (45. ábra) — három oldalról veszi körül az oltárt. Az előbbi esetben a karzat túl kicsi, nem elégíti ki az iránta támasztott követelményeket, hogy lehetőleg nagyszámú hívő elhelyezését eredményezze; az utóbbi esetben, midőn a Sturm-féle előírásoknak megfelelne, architektonikus szempontból nem nyújt megfelelő és kielégítő megoldást azzal, hogy a függőkupola rendszert hordó lizénákat kedvezőtlenül elvágja a karzat vonala. A bazilikamintájú rendszereknél — arról már tettünk említést (46. ábra) — ugyancsak nem kedvező térképzés szempontjából a karzat beiktatása. A karzati mellvédnek a támaszok közé helyezése architektonikus alsó előkészítés nélkül fogyatékos, különösen az olyan korban, mikor a formanyelv ehhez hasonló esetekben nem egy szerves megoldást ismer és alkalmaz. Használhatási szempontból nem mondható ez a karzati rendszer kifogástalannak, mert a támaszok mögötti helyek a gátolt látási lehetőségek miatt nem kívánatosak. A teremalaprajzú templomokban (47., 48. ábra) két szembenfekvő hosszoldal mentén elhúzódó karzatok első soraiban az oltár felé irányuló látási lehetőség jó, a hátsó helyekről nincs teljes mértékben biztosítva. A karzatot hordó támaszok a földszinti ülések látási viszonyait rontják. Az egymáshoz túl közel kerülő mellvédsíkok a belső tér hatását elrontják. Ehhez hasonló rendszerű elrendezést mutat a budapesti Deák-téri templom kétemeletes karzata. A férőképesség elég tekintélyes, de a látási viszonyok a hátsó helyekről és a karzatot tartó támaszok mögül ugyancsak nem ked vezőek. A görögkereszt-elrendezésű templomoknál az oltárszárny kivételével a többi három szárnyban nyernek a karzatok elhelyezést. Ez a megoldás már kedvezőbbnek mondható úgy kiképzés, mint használhatóság szempontjából. Egy igen érdekes elrendezést mutat a késmárki evangélikus templom (49. ábra), melynek belső terébe szervesen illeszkednek bele a keresztszárak végében a karzatok. A belső térhatásra nagy befolyással van a