Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Kaca (Nagy-Küküllö vm.). A templomeröd — alaprajza rony összeomlott, romjaikat is teljesen eltakarí­tották. A toronyomlásnak, sajnos, áldozatul esett a csak leírásokból ismert románkori kapu­zata, melynek lépcsőzetes bélletében kockafeje­zetekkel ellátott oszlopok állottak, melyek a kisdisznódi kapu oszlopfejeinek fonadékos be­vésett díszítését mutatták. A kapu a torony nyugati falában, a főhajó tengelyében foglalt helyet. A főhajó egykor — most befalazott — félkörös teherhárító ívbe foglalt ikerablakokon nyerte világítását, miként a homoróddaróci és a földvári templomok főhajói. E tekintetben a kacai templomot tehát a homorócTdarócival le­het szoros kapcsolatba hoznunk. A kacai ro­mánkori félköríves apszist a gótika idején fél­nyolcszöggel záródó, keresztboltozatokkal fe­dett szentéllyé alakították át, amelyhez déli oldaláról ugyanakkor új sekrestyét építettek. A templomot a XV. század végén megerő" sítették. Szabálytalan ovális idomban kettős védfallal és faltornyokkal vették körül. A belső falöv még teljes egészében meg van, csak negye­dik faltornyát bontották le. A most is álló, de befalazott nyílású kaputornyához csatlakozó külső övfal nagy részét azonban széthordták. A nádpataki Szent Mihály tiszteletére szen­telt templom a XII. és XIII. század fordulóján épült; románkori tornyos, háromhajós pilléres bazilika volt. Eredeti alakjából mindössze csak a főhajó falát tartó pillérek és a torony falai maradtak fenn. A XV. századi török betörések alkalmával a templom megrongálódott, majd helyreállították, mely a következőképen folyt: az •eredetileg vékonyfalú oldalhajókat, melyek a vé­delem szempontjából számításba nem jöhettek, lebontották. Az így kikerült építési anyaggal a íőhajók árkádjait befalazták. Ugyancsak befalaz­ták a torony alja felé nyitott nyílásait, va­lamint nyugati oldalán levő kapuját. Az ilymó­don helyreállított templom főhajóját egykori sík­mennyezete helyén téglából épített dongabolto­zattal fedték le, hogy föléje védőemeletet húz­zanak, mely erkélyével a hajóhoz újonnan hozzá épített támpillérekre boltívekkel támaszkodik. A tornyot is felemelték, majd fagyámokon nyugvó védőerkélyes sisakkal fedték be. Amikor béké­sebb idők következtek, a templomot ismét bőví­tették kelet felé, egy tágas nyolcszög felével záródó szentéllyel toldották meg a hajót. A be­falazott toronycsarnokot a hajó felé kinyitották és új orgonakarzattal látták el. Ami a nádpataki templomot a szebenkörnyéki tornyos típuson be­lül a homoróddaróci megoldáshoz hozza közel, az, hogy a hajója szintén teherhárítóívbe foglalt ablakokon át nyerte világítását. Ezek közül a déli falban levők maradtak meg jobb állapot­b an , de amikor a templomot erőddé alakítva át, a hajó falaihoz kívülről a védőemeletet tartó támpilléreket építették hozzá, a kapcsolt abla­kokat részben eltakarták, úgy, hogy ezeket felé­Földvár (Brassó vm.). A templom D-K felől

Next

/
Oldalképek
Tartalom