Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Leses (Nagy-Küküllő vm.). A templomeröd D-Ny felöl legérdekesebb példája, a lesesi evangélikus templom. Eredetileg a szebeni típus szerint épült, egyszerű formákkal, de a tatárok betörése idején elpusztult. A helyreállításkor építették a főhajó nyugati végének két boltszakaszán a tornyot, melyet védőerkélyes sisakkal láttak el és festett kváderezéssel díszítettek. Védelmi okokból csakhamar felépítették a másik tornyot is, a szentélynégyszög felhasználásával, az előbbivel teljesen azonos kivitelben. A XV. századi török betörések hatására a templomot védőfallal övezték, melynek sarkain átlós irányba állított védőerkélyes tornyokat alkamaztak. Ugyanakkor a templomot is kiforgatták eredeti bazilikális, románkori alakjából. Oldalhajóinak falát megemelték, a belső tereket pedig hálóboltozattai fedték be. Amint növekedett a lakosság száma, a templomerődöt is bővíteni kellett; a falakat, ahol lehetett, kijjebb helyezték. A fatornyokról a könnyen tüzet fogó faerkélyes sisakokat levették és befelé lejtő félnyereg tetőkkel helyettesítették. A lesesivel, csak mint templomerőd áll a legközelebbi rokonságban a merrgondai, ezért említjük meg itt, egyébként a templom a tornyos bazilikák sorába tartozik. Leses. A templomeröd É-K felöl A XV. században annyira átalakították az erődítés következtében, hogy az eredeti állapot csak nehezen ismerhető fel benne. Halaváts megállapítása szerint a templom a XIII. században mint pilléres bazilika épült, a főhajó falait alátámasztó félköríves árkádsor tanúsága alapján. A szentély egyenes záródású, melyet magas félköríves diadalív köt össze a hajóval. Hogy vájjon egykor félkörös apszissal volt-e lezárva, ma már nyomok hiányában biztosan meghatározni nem tudjuk. A mai szentély, melyet egyszerű keresztboltozattal fedtek be

; valószínűleg a szentélynégyszög volt. Halaváts azt állítja, hogy a tornyot a főhajó nyugati végéhez később építették hozzá, de ezt Horwáth kétségbevonja és kimutatja,

1 a torony románkori eredetét, melyet a szebenkörnyéki tornyos bazilikatípus módján az oldalhajók közrevettek. Hogy a torony nem utólag hozzáépített védötorony, azt Horwáth egy, az árkádsor vállánál levő és a toronyfalakon folytatódó románkori párkánnyal bizonyítja. A tornyot, amikor megerősítették, a török betörések idején, kiszabadították az oldalhajók közül, ami védelmi szempontból volt szükséges, majd felmagasították és faerkélyes sisakkal látták el. Vele egyniagasságúra, — védelmi okokból — szintén tornyot építettek a szentély fölé, ugyanúgy, mint a lesesi templomnál is. A templomot egyszerű, négyszögletes várfal veszi körül. Ennek sarkain egykor négy torony állt, melyből csak kettő maradt meg részben megcsonkítva a templomerőd déli oldalán. Halaváts szerint a toronynélküli, pilléres bazilikák sorába a veresmarti, vurpódi és szenterzsébeti templomokat kell hozzászámítani. A veresmarti templom a XIII. század első felében épült és a toronytalan bazilikák között a legépebben maradt ránk. Eredeti félköríves szentélye még meg van és a szokásos szentélynégyszöggel csatlakozik a főhajóhoz. A temploMorgonda (Nagy-Küküllö vm.). A templomeröd délről