Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

KÖZÉPKORI EREDETŰ EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK ÉS TEMPLOMERŐDÖK Irta: Dr. LUX GÉZA Amikor középkori eredetű evangélikus templomaink és templomerődeink bemutatását elhatároztuk, tudatában voltunk annak, hogy nem tudományos alapon járunk el akkor, ha országunk műemléki kincsestárából csak azokat a műemlékeket vesszük figyelembe, melyek között a kapcsolatot csupán az jelenti, hogy egy vallásfelekezet birtokállományába tartoznak. Tudjuk, hogy ebből a csoportosításból tudományos következtetés vagy tanulság nem vonható, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy evangélikus egyházunk a reformáció idején, az újkor hajnalán keletkezett, tehát nem vehetett részt középkori templomok alkotásában. Ezek a templomok nem az evangélikus egyház istentiszteleti térszükséglete szerint épültek. A reformáció egyszerűségre, ókeresztyéni tisztaságra törekvő szelleme és ennek megfelelő művészi felfogása nem hagyhatott nyomot ezeknek a templomoknak művészi kialakításában, legfeljebb későbbi korok; a reneszánsz, a barokk stílusában rendezhette be oltárokkal, ha a régiek elpusztultak, láthatta el ízléses faragású padokkal, ha az eredetiek elhasználódtak, népesítette be a falakat és rakta tele a padlót művészi síremlékekkel és sírkövekkel. Az evangélikus egyház történelmi küldetése során jutott középkori eredetű templomok és templomerődök birtokába és a hozzájuk tartozó területek lakosságának evangéliumi hitre való áttérésével örökölte ezeket az ősegyház állományából származó alkotásokat. Nagy érdeme egyházunknak, hogy ezt az örökséget hű sáfárként kezelte, épségben és változatlanságban őrizte meg az utókor számára. Csak elfogultság vetheti szemére a képrombolás nem mindig helytálló vádját. Legtöbbször meghagyta, sőt használatba vette a középkori templomokhoz tartozó régi szárnyasoltárokat, megkímélte a templom falain kívül is, belül is — ha voltak — a szobrászati alkotásokat, megőrizte a régi freskókat s ha ezeket itt-ott bemeszeitette, elejét vette ezzel a vallás tanait félreértő hívők túlzásainak. A mész jó konzerváló szernek bizonyult; szinte sértetlenül kerülnek ki alóla a képek

; úgyhogy ma az a helyzet, hogy középkori freskókban a protestáns templomok bővelkednek. Mielőtt az evangélikus kézen levő középkori templomok bemutatását megkezdenők, szükségesnek látjuk, hogy Magyarország középkori építészettörténetét, ha röviden és nagy vonásokban is, felvázoljuk, hogy az ismertetésre kerülő műemlékek helyét a magyar építőművészet kialakulásában megjelölhessük. * A magyar építőművészet István királyunk fellépésével az ezredik évvel kezdődik. Ebben az időben Európa-szerte a román építészeti stílus dívott és a nyugati országokban fejlettebb korszakát élte, minthogy kifejlődésében már az ókeresztyén hagyományok és több évszázad tanulságai álltak mögötte. István és Árpád-házi királyaink legfonto7* 99