Kiss Jenő: Visszapillantás a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karának húsz éves történetére (1923–1943). Pécs 1943. (A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1942–43. tanévi irataiból)

lehetőséget és segítséget jelentett. A kör az egyházkerület nagylelkű adományát hálás köszönettel vette, becsüli meg s igyekszik tőle telhetőleg gyarapítani. A hallgatóság összetétele a közölt statisztikai kimutatás szerint eléggé változatos. Zöme földműves, kisbirtokos, lelkészi, tanító, iparos és kereskedő családokból került ki. A nehezebb elhelyezkedési években a magasabb tisztviselői és középbirtokos családok fiai is szép számmal jelentkeztek. Minden esetre kívánatos volna, hogy lelkészi, tanári, tanítói családokból az eddiginél több hallgató jelentkeznék, hiszen ezen családokban, főként a lelkészi családokban kell feltételeznünk azt a családi milieut, amely a lelkészi pályára való alkalmasság szempontjából a legmegfelelőbb. Az évek során lelkészi és lelkésztanári családból 55, tanári családból 17, tanítói családból 78, kisbirtokos, földmíves családból 142, kereskedő, iparos családból 100, állami és magántisztviselői családból, beleértve a postát, vasutat és nyugdíjasokat, 113, katonai, rendőr, csendőr családból 25, egyéb helyről, beleértve az egész és fél árvákat, 75 hallgatónk volt. A hallgatóság zöme a trianoni határokon belülről való és pedig a Bányai Egyházkerületből 246, a Dunántúliból 233, a Tiszaiból 43, a Dunáninneniből 41. Elszakított, területekről is mindig voltak hallgatóink. Számuk 27, külföldi 15 volt. A visszakerült országrészek is fokozatosan hozzájárultak a theologus-utánpótlás biztosításához. Anyanyelv illetve származás szempontjából hallgatóink zöme mind nyelvben, mind lélekben magyar volt. A német istentisz teleti nyelvű gyülekezetek lelkészi utánpótlása szempontjából szükséges német anyanyelvű hallgatók száma egyre fogy, immár aggasztóan kicsi, a tót, vend istentiszteleti nyelvű gyülekezetek utánpótlása is gondot okoz, mert az ezen nyelveket ismerő hallgatóság száma sem oly nagy, hogy a szükségletet kielégíthetné. Németül, tótul és vendül tudó jelentkezőkre van azért szükség, mert arról nem lehet szó, hogy a theologiai tanulmányok idején sajátíthassák el e nyelveket. Erre sem idő, sem alkalom nincs. A meglévő német és tót nyelvi lektorátus és nyelvmesteri állás a meglévő ismeretek kibővítésére és gyakorlására fordíthatja csak figyelmét, nem új nyelv tanítására. Hazafias szempontból karunk hallgatói ellen, nemcsak hogy nem merült fel kifogás, hanem inkább elismerésre méltó buzgó-