Renner János: Megemlékezés Zsigmondy Jenőről. [Budapest] 1943.

közvetve Deák-téri iskoláink is nyertek, mert a gimnázium kivonulásával az akkori négy osztályú polgári leányiskola és elemi iskola annyi helyhez jutott, hogy bár szűkösen, de nagyobb nehézségek nélkül folytathatták működésüket a régi épületben. Az azóta 13 osztályú leánygimnáziummá fejlődött testvérintézet alig tud elhelyezkedni és nehezen várja azt az időt, amikor új hajlékának felépítése lehetővé válik. Adja Isten, hogy ez az idő ne várasson soká magára. Zsigmondy Jenőnek másik, iskoláink fejlődése szempontjából igen fontos tevékenysége a Simonyi-hagyatékhoz fűződik. Zsigmondy Jenő jogtanácsosa volt várdombi Simonyi Ágostonnak, iskoláink nagy jótevőjének. Amikor Simonyi Ágostonnak, egyházunk buzgó hívének lelkében megfogamzott a nemes elhatározás a nagylelkű hagyományozásra, Zsigmondy Jenő sugalmazására a hagyományozó végrendelet olyan alakban készült, el, hogy abból egyházunkra és iskoláinkra hosszú időn át gazdag áldás háruljon. Simonyi Ágoston végrendeletében kimondja, hogy mélységes hálát érez a Deák-téri evang. egyházak iskolája iránt, amelyben nevelkedett. Ezért hálája jeléül a mai Fehérhajó-utca 8—10. számú ház helyén álló házat azzal a rendeltetéssel adja öröktulajdonul a testvéregyházaknak, hogy annak mindenkori jövedelme az iskolák fejlesztésére fordíttassák. A végrendelet előírja az alapítványt kezelő bizottság megalakítását és azt, hogy ebben a bizottságban főként a tantestületek képviselői foglaljanak helyet, mert a végrendelet szavai szerint a tantestületek ismerhetik legjobban iskolájuk mindenkori szükségletét és azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével az iskolák legcélszerűbben fejleszthetők. Zsigmondy Jenő gondolatvilágának és jellemének ismeretében joggal tehetjük fel azt, hogy a végrendelet ezen intézkedésével legalább is teljes mértékben egyetértett, esetleg azt maga sugalmazta. Ebben az intézkedésben, amely évek hosszú során át oly áldásosán éreztette hatását, mind a nagylelkű alapítványtevőnek, mind a végrendelet megszerkesztőjének és tanújának, Zsigmondy Jenőnek emelkedett erkölcsi felfogása és a tantestületek iránti megbecsülése nyilatkozik meg. Zsigmondy Jenő egyházi alkotmányunknak az önkormányzatra vonatkozó sarkalatos alapelvét minél szélesebb körben kívánta érvényesíteni. Az iskolák tanárai és tanítói hálás kegyelettel emlékeznek Zsigmondy Jenő nemes egyéniségére, mert minden intézkedéséből kitűnt, milyen magasra értékelte a nevelők munkáját és mennyire megbízott abban, hogy a tantestületek a kezükbe adott kezdeményező joggal egyedül az iskolák és az ifjúság érdekében fognak élni. A nevelők munkájának ez a nagy elismerése kétségkívül arra alkalmas, hogy 3 tanerőket minél nagyobb munkakifejtésre és minél nagyobb eredmény elérésére buzdítsa. Zsigmondy Jenőnek a Simonyi-hagyatékkal kapcsolatban arra is gondja volt, hogy a hagyatékot értékállóvá és minél jobban jövedelmezővé legye. Áz ingatlan valódi értéke a belvárosi telek értékében rejlett, maga az épület, mint régi ház, nagy értéket nem képviselt. Kevéssel az első világháború előtt az egyház Zsigmondy Jenő