Renner János: Megemlékezés Zsigmondy Jenőről. [Budapest] 1943.

5 egyházi hivatalt töltött be: a bányai egyházkerületnek felügyelője és a Deák-téri evang. testvéregyházaknak közös felügyelője volt. Hosszú egyházi pályáján ilyen módon az egyházi szervezetnek majdnem minden fokán fejtett ki buzgó és értékes munkát. Egyházi munkássága kettős irányú volt: egyrészt a helyi gyülekezet ügyeit intézte mint szindikus, később mint a testvéregyhazak világi elnöke; másrészt egyetemes egyházi és bányakerületi tisztségeinél fogva az országos evangélikus ügyek intézésére is döntő befolyása volt. Egyházi tevékenységét a mély vallásos hit, az igazságszeretet, a szigorú tárgyilagosság és a szerető jóindulat jellemezte. Minden egyházi intézményben nagy tekintélye volt, az egyházi tanácskozásokat kiváló hozzáértéssel és ügyes tapintattal vezette. Miként a polgári, úgy az egyházi törvényeket és jogszabályokat is bámulatos részletességgel, pontosan ismerte. Ennek tulajdonítható, hogy a tanácskozások folyamán bármilyen nehéz kérdésben is nyomban megtalálta a megoldáshoz vezető helyes utat. A tanácskozásokban mindig megőrizte feltétlen nyugalmát, higgadtsága soha sem hagyta el. Az ellenvéleményt hangoztató felszólalók szavába soha sem szólt bele, nyugodtan megvárta a felszólalás végét és akkor válaszolt nagy tudásának tárházából merített fölényes érveivel. Zsigmondy Jenő, az egyházi törvények kitűnő ismerője, egyúttal az egyházi önkormányzat tántoríthatatlan híve és őre volt. Egyházunk önkormányzatának védelmében (mindenkor síkra szállott, ha azt csak némiképpen is veszélyeztetve látta. Egyházunk országos törvényekben biztosított jogaihoz mindig híven ragaszkodott és nagy jogászi tudásával mindig megtalálta a legmegfelelőbb védekező fegyvert. Szilárd meggyőződése volt, hogy egyházunk építő munkáját csak az önkormányzat teljes kifejtésével végezheti el és magas egyházi tisztségeiben mindig gondosan ügyelt arra, hogy az önkormányzati tevékenység valóban áldásos, egyházépítő munka legyen. Legyen szabad ezzel kapcsolatban egy személyes élményemet elmondanom. Midőn 1920-ban jelenlegi tanszékemre pályázva boldogult emlékű közös felügyelőnknél tisztelgő látogatáson voltam, beszélgetésünk során különös figyelmembe ajánlotta az egyházi önkormányzat védelmét és tette ezt elsősorban azért, mert tudta, hogy megelőzően állami szolgálatban állottam s így joggal gondolta azt, hogy addig az egyházi önkormányzattól távolabb eső eszmevilágban éltem. Ez a beszélgetés nagy hatással volt reám. Később is gyakran jutottak eszembe Zsigmondy Jenőnek atyai jóindulattal és mély bölcseséggel elmondott nagyjelentőségű szavai az egyházi alkotmány lényegéről. Igazi, értelmüket és jelentőségüket akkor fogtam fel, amikor mát- hosszabb ideig működtem iskolánkban és alkalmam volt meggyőződni arról, hogy a helyesen értelmezett önkormányzat az intézmények fejlődését mennyire előmozdítja. Zsigmondy Jenő félszázadnál hosszabb időre terjedő egyházi működése alatt az önkormányzat szerveit és eszközeit mindenkor az egyházépítés és iskolafejlesztés szolgálatába állította. Erre az időre