Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]
terriclit, auf den Empfang des Abendmahles zielt er, insofern wir mit Recht den Konfirmandenunteirrieht als beispielhaft für die gesamte kirchlich^ Unterweisung ansprechen.« De az úrvacsorát megelőző vallástanításra is csak azzal a megszorítással, ill. bővítéssel igaz ez, hogy ez a megállapítás felöleli a konfirmáció egész látóhalárát, míg a vallástan ításó ennél sokkalta tágasabb, mert nem áll meg az úrvacsoránál. S ennek a messzebb lehanyatló, nagyobb égboltozatnak a szélesebb látóköre hatja át már az úrvacsora előtti vallástanítást is. Az úrvacsora elérése számára sem kevésbbé fontos, mint a konfirmáció számára, de amikor erre törekszik, ezt is egy magasabb cél érdekében tartja fontosnak, melynek teljes elérése lehetetlen az úrvacsora nélkül. Ezért nyilvánvaló, hogy a vallástanítás és az úrvacsora között közvetlen kapcsolatnak kell lennie. Ez a harmadik eszköz, a már említett kettő: az Ige és a keresztség mellett, mely a másik kettővel együtt, amikor az Atyának tetszik, közvetítheti nekünk Isten Szentlelkét, hogy ez oennünket Krisztushoz vezessen s ezzel célunkat velünk eléresse. Ezért a vallástanításhoz szervesen hozzátartoznak a bűnbánati napok, melyek egyszersmind az úrvacsoravételre is alkalmak. Ezenkívül pedig a tanítványainkat arra is buzdítanunk kell, hogy egyéb alkalmakkor is minél gyakrabban járuljanak az Űr asztalához, de nem többször, mint amennyiszer ezt igazán komoly bűnbánattal képesek megtenni, mert a bűnbánat az úrvacsorával való élésnek a korlátja azok számára, akik az úrvacsorát illetően már kellő oktatásban részesültek s a felőle való tudásuknak már bizonyságát is adták. S ez a bűnbánat teszi egylényegűvé a közös célon felül és belül az első úrvacsora vételt megelőző és az ezt követő tanítást és a konfirmációi oktatás s a .vallástanítást is, mert mindegyik a bűnbánat útjára igyekszik kalauzolni a gyermeket, amely utat Luther különösen célravezetőnek és olyan nagyra tartott, hogy majdnem harmadik szentségül fogadott el. De ezen az úton találnak egymásra, a kétségtelen különbségek ellenére is, nemcsak az egyház katechetikai munkájának egyes ágazatai, hanem ennek a munkának Istentől kamatozásra kapott drága talentumai is: az Ige, 66