Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]

.a szentségek verbum aetuale, visibile yoltát nem romboljuk szét a verbum et sacramentum összetartozását, mint. .a római kathólikusok. Vitathatatlan számunkra, hogy a kettő, külön sajátosságait megőrizve, felbonthatatlan egységet alkot. Ezért természetes, hogy tárgyául az Igét választó vallástanításunk éppen tárgyánál fogva nem ellentétbe, ellenkezőleg szoros kapcsolatba fog kerülni a szentségekkel. Ezekhez köti először az Ige, mely a külső jelek ínellett a szentségek velejét alkotja, azokkal kölcsönös és közvetlen kapcsolatban áll s így a vele foglalkozó vallástanítás és a keresztség, valamint az úrvacsora között is természetesen belső viszonyt közvetít. De a szentségekhez köti a vallástanítást az a tény is, hogy a gondjaira bízott gyermekek mincl megkereszteltettek, az egyháznak igazán élő tagjai pedig csak akkor lesznek, hi a keresztség felvétele, az Ige hallgatása és megtartási mellett időnként az úrvacsorával is élnek. S végül még valami, ami nem ennyire dogmatikai vagy tapasztalati következtetés eredménye. A vallástanítást a két szentség közül a keresztséghez köti mindenekelőtt Jézus Krisztus, -amikor azt parancsolja, hogy menjetek el széles e világra, tanítsatok minden népeket, és kereszteljétek meg őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevél>em Nyilvánvaló ebben a parancsban, hogy a tanítás és a keresztelés közvetlenül összefüggnek. Ezzel a dolgot sokak példájára elintézettnek is vehetnők, mert legtöbben megelégszenek annak a kijelentésével, hogy a tanítás és a keresztség között szoros kapcsolat áll fenn s az utóbbi az előbbinek a feltétele. Mi is ezt hangsúlyozzuk elsősorban, ' mivel kétségtelen, hogy ez a »felfedezés« döntő jelentőségűvé lett a legújabbkori vallástanításra vonatkozólag és egy második, az Ige sarokba állítása miatt támadt halálkörhöz hasonló, súlyos circulus vitiosusból, mely ji keresztség megvetése folytán keletkezett, mentette ki a vallástanítást. S evvel, a keresztség felfedezésével és újra alappá tételével még teljesebbé lett és lesz a szétválás a múlt és a jelen között. Annál is inkább, mert a múlt teljességgel okszerűen gondolkoz itt s legtöbb tévedése, bátran mondhatjuk, a rossz elindulás, a téves indoklás és alapvetés következménye. Mert pl. 60