Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]

te.s«, also auf dem Gebiet der Methode: Ezek szerint az emberiről kétféleképpen kell vélekednünk: lia a vallástanítás lényegéről van szó, el kell vetnünk, ha azonban a módszerről, akkor meg kell tartanunk. Sőt, ezenkívül még valamiről van szó! Az előbbi kettős elvi döntés másodika a gyakorlatban úgy módosul, hogy mégse fogattunk el mindent (amint helyes is!) fenntartás nélkül, mert »a vallástanár legyen rugalmas a módszerek alkalmazásában, főleg azonban legyen óvatos, nehogy olyan felfogásból vegyen át eljárási módokat, amely ellenkezik a keresztyén antropológiával.« Végeredményben tehát hármas állásfoglalásról van szó az emberivel szemben, nyilván azért, mert egyrészt, helytelenül, ellentét feszül a vallástanítás lényege és módszere között, másrészt a, ker. antropológiával megosztjuk az előbb még egységesnek tekintett és ilyenként kezelt emberit: elfogadható és elvetendő félre. Véleményem szerint ez a több, mint kétkulaesossáíí semmiképpen sem tartható fent. Mindenekelőtt fel kell oldanunk a vallástanítás lényege és módszeré keineswegs das Ganze der in anderer Hinsicht auch biblisch bestimmten Gedankenführung Böhnes bezeichnet. Aber ganz offensichtlich zeigt sich bei Bohne bereits deutlich das Paradoxon, dass das verabsolutierte Nein gegen den Manschen nicht vom Antropologischen befreit, sondern nur an einer anderen Stelle wieder neu daran bindet. Sobald man überhaupt versucht, den Inhalt des göttlichen Redens in einem Begriff zu erfassen, laute er nun Spannung oder anders, verstrickt man sich neu in den Netzen der Antropologie. Denn die Zweiheit von Evangelium und Gesetz fällt nur in Gott selbst, nicht in unserem Denken zusammen. Das paradoxe Faktum, dass die einlinig konsequente Ausschaltung der Antropo'.ogie doch wieder antropologisch bindet, kommt dann bei Bahne konkret darin zum Ausdruck, dass er seiner antiantropo'ogischen Wesensbestimmung des Religionsunterrichts ausgerechnet durch den Menschen eine Grenze gesetzt sieht: er gibt zu, dass die Forderung der Entscheidung in der Spannung beim Kinde nicht eigentlich durchführbar ist. Aber ist deshalb dem Kinde nicht auch wirklich Gottes Wort, nämlich Jesus Christus, zu verkündigen? 21