Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.

MÁSODIK RÉSZ - Magyar Protestáns Egyháztörténet - II. Küzdelem a protestáns vallásszabadságért

56 Az elégedetlenség egyre jobban terjedt. Az 1604-i országgyűlés tiltakozott a vallásüldözés ellen. De hiába, a vallási sérelmek tárgyalását nem engedték meg. A király a meghozott törvényekhez jogtalanul egy 22-ik cikket csatolt, melyet az országgyűlés egyáltalában nem tárgyalt. A törvénytelen 22. törvénycikk kimondotta, hogy az országot minden eretnekségtől megtisztítja, a protestánsok ellen régebben hozott összes törvényeket megújítja s elrettentő büntetéssel sújtja azokat, kik a jövőben vallási sérelmekkel mernek előállni az országgyűléseken. A király eljárása a protestánsok szabad vallásgyakorlatán kívül sértette a magyar alkotmányt is. A veszélyeztetett szabadság védelmére Bocskai István fogott fegyvert. Álmosdnál legyőzte Rudolf seregét. Meghódította az egész Felvidéket, a dunántúli rész pedig önként csatlakozott hozzá. Bocskai felkelése a bécsi békével ért véget, amit az 1608-t országgyűlés iktatott törvénybe. Ez a béke a vallás szabad gyakorlását biztosította. Kimondotta, hogy senkit sem szabad vallásgyakorlatában háborgatni. A protestánsoknak joguk van saját szervezetük kiépítésére s önkormányzatuk gyakorlására. Joga van az egyházaknak szuperintendenseket választani. Kimondotta továbbá a törvény, hogy a hivatalok betöltésénél a protestánsok és katolikusok egyenlő joggal bírnak. Ezen a törvényen alapul a magyar protestánsok szabad vallásgyakorlata. Bocskai István nem érte meg a béke törvénybe iktatását. 1606. december 29-én meghalt. Életműve azonban, a nemzeti szabadság és a szabad vallásgyakorlat első törvényes biztosítéka, ma is hirdeti emlékét. Bocskai Istvánt történelmi nagyjaink sorában méltó hely illeti meg. A reformáció egyházainak szabad vallásgyakorlatáért küzdött, de mindig az egész nemzet szabadságát tartotta szem előtt. Hatalmát Istentől adott eszköznek tekintette és szolgálattá tette egész életét. Egyházszeretete és a nemzet iránt való szeretete összhangban álltak, mert meggyőződése szerint a nemzet szabadságát és megerősödését egyedül az evangéliumi keresztyénséggel lehet biztosítani. Midőn titokzatos módon és váratlanul kidőlt az élők sorá-