Ottlyk Ernő: A pedagógus Luther. Budapest 1942.
1. A nevelés antropológiai alapvetése.
9 1. A nevelés antropológiai alapvetése. Döntően határozza meg Luther nevelési szemléletét az, hogy milyennek látja az embert. E szerint alakul a nevelés célja, lehetősége, iránya és eszköze. Ezért mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy mit tanít Luther az emberről. Ebből folyik minden. Egyedül innen érthetjük meg a pedagógus Luthert. Először vizsgálni fogjuk, hogy milyennek látja Luther az embert. Itt tehát Luther antropológiáját nyújtjuk, majd másodszor vizsgálódás tárgyává tesszük, hogy mit mond a gyermekről, harmadszor pedig ezek alapján antropológiájából következtetést vonunk a nevelésre. A) Antropológia. a) Luther antropológiája teológiájából következik. Ennek alapja pedig az örökkévaló szent Isten és a bűnös ember közötti viszony, amelyet a sátán bíztatására az ember rontott meg a bűnesettel s azóta az első bűn szüntelenül új bűnök forrásává lesz. A megromlott viszonyban a kiengesztelés, megigazítás, békéltetés és megváltás szolgálatát Jézus Krisztus végzi. Nélküle az ember egész existenciája bűnös, nem félig rossz és félig jó, nem lehet semlegesség az ember bűnössége és jósága között. Luther állandóan küzd minden pelágiánizmus ellen, amely az ember eredeti jóságát vagy jóra való képességét tanítja. Az ember a bűnesettel elvesztette a jóra való képességét. Bűnének büntetése a halál. Az ember halála egészen más, mint az állat, a növényvilág és egyéb teremtmények halála. Az ember halála: a bűn által az Istennel ellenséges viszonyba került és ezért Isten haragja és ítélete alatt álló ember büntetése. „Non igitur hominum mors est similis morti bestiarum, quae naturali lege moriuntur, nec est mors, quae catu accident, aut temporalis esset, séd est mors, ut sic dicam, minata et prófécia ab iratio et alienato Deo." 1 Az ember bűnösségének a következménye azonban 1 Luther műveinek erlangeni kiadása XVIII. 284. — Ezután a szokásos E. A. rövidítést használjuk.
