Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
t nek, amikor egyre jobban megvilágosodik a hivő előtt Isten rejtett akarata, az üdvösség magyarázata és egyedüli alapja. A theológia munkájának eredményeképpen egyre tiszább lesz a képe a kinyilatkoztatásról, egyre hűségesebben tudja megragadni az ige ellentmondó és megütköztető üzenetét. E közben felel Boso aggályaira és igazolja az igehirdetés üzenetét. Megtanít arra, hogy igazságként elismerjük és elgondoljuk a Hitvallást. Ez az engedelmes, a Hitvallást nyomon követő gondolkozás tapasztalhatja meg, hogy az igazság maga bizonyítja meg magát. Ekkor ér célba a hivő gondolkozás. Ez az esemény nem tőlünk függ, nem rendelkezhetünk vele, mégis reménységgel várhatjuk és számolhatunk vele. Anselmus munkáját, Gaunilo, mar-moutiers-i bencés szerzetes, bizonyításnak (probatio) nevezi. Válaszában, azután pl. a Cur Deus homo-ban, Anselmus is használja a „bizonyítás" kifejezést, abban a meggyőződésben, hogy bizonyító eljárása, érvelése lényegileg különbözik minden más Isten-bizonyítéktól. 30 ) Világosan látja ezt Victor is, amikor megállapítja, hogy: „ilyen okoskodások valóságos iskolapéldáinak egész sorozata található főként a Monologion és a Cur Deus homo gondolatmenetében, amelyek stringens bizonyító erejüket természetesen sokszor csak az Anselmus filozófiai és theológiai előfeltételei mellett tartják meg". 37 ) Most ütközik ki élesen a hivő, a keresztyén gondolkozás ellentéte minden más, pusztán filozófiai vagy vallásos filozófiai gondolkozással szemben. Merőben különböző feltételből indul ki mindegyik. Jóllehet a tapasztalati megismerés (a pozi36) Kevesen tapintottak rá olyan biztonsággal a kérdés mivoltára, mint éppen Kierkegaard: „Különben sajátságos ez a — bizonyítás. Anselmus azt mondja: Isten létét akarom bizonyítani. E végből az Istenhez imádkozom, hogy erősítsen meg és segítsen — de hiszen kell-e ennél jobb bizonysága Isten létének, hiszen olyan bizonyos Ő, hogy segítsége kell ahhoz, hogy bizonyítani tudjuk; ha Isten segítsége nélkül tudnánk létét bizonyítani, akkor az szinte kevésbbé tenné bizonyossá, hogy Ő van..." Ruttenbeck, Walter: Sörén Kierkegaard, 1930. 143. 1. Idézet Barth Károly Anselmus könyvéből. 36. 1. s?) Victor i. m. 26. 1. Ezeket a theológiai előfeltételeket vizsgálódásán kívül hagyja és ezért ír „az auktoritás kikapcsolásáról" és „a tiszta racionalizmusról Anselmusnál". Pusztán filozófiai vizsgálat nem is értheti meg Anselmus szándékát és nem is juthat túl ezen a félreértésen.
