Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

megérteni gondolkozását, az igazi kérdések meg sem szólalhattak és így nem is lehetett várni, hogy reáj ok akár történetileg, akár theológiailag helyes feleletet kaphatunk. Az új fordulat heves vitákat támasztott és ezek a mai napig sem csillapultak, de legalább újra nekilendült az Anselmus-kutatás. Bizonyos eredmények is vitathatatlanok már. Ezek az új felismerések részben Barth megállapításait is módosították és új kérdéseket is vetettek felszínre, amelyeket a Cur Deus homo tanításának megértésénél nem mellőzhetünk. Barth és ellenfele, Stolz Anzelm bencés szerzetes egyaránt arra a meggyőződésre jut, hogy a Proslogion (A lélek párbeszéde Istennel) theológiai természetű munka. Kilenc évszázad tudósai csak azért érthették félre, mintha Isten létezésének bizonyítéka lenne (az ú. n. ontológiai bizonyíték, amely Isten fogalmából következtet lételére), mert figyelmen kívül hagyták Anselmus munkásságának tervét és természetét, valamint több írását. Sőt Stolz, Barthon is túlmenően, a Monologiont (A lélek magányos beszélgetése Istenről) is theológiai alkotásnak tartja. Ebben is tévesen kerestek filozófiai jellegű bizonyítást Isten lételéről (az ú. n. kozmológiai bizonyítékot, amely a világ létezéséből következtet Isten valóságára). Abban egyetért tehát Stolz és Barth, hogy Anselmus elsősorban theológus, ilyen a módszere is. Az eddig filozófiainak elkönyvelt írások is valójában theológiai fejtegetések. A „doctor magnificus" egyik munkájában sem gondolt arra, hogy az értelem alapján észszerűen „bebizonyítsa" Isten létezését. Amikor azonban közelebbről leírják Anselmus céltűzését és eljárását, egymástól erősen elütő eredményre jutnak és merőben különböző következtetést vonnak. Új kérdés szólal meg tehát, amely további tisztálást követel: mi tulajdonképpen Anselmus theológiajának a lényege? Mit lát ő feladatának? Milyen módszerrel dolgozik? Csak ezekből a feleletekből világosodhat meg a kiengesztelődésről szóló bizonyságtevése, a Cur Deus homo mondanivalója is. Hiszen nála minden részlet szervesen hozzátartozik egész tanításához, önmagában, külön-külön, minden mozzanat a félreértés veszélyében forog. Anselmus theológia jának megismerése közben, Stolz Anzelm és Barth Károly vitáján keresztül Aquinoi Tamás és a reformátorok, a római katolicizmus és a protestantizmus valódi,