Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
lásnak egy vagy több hittételéből indulnak ki. Ez az eddigiekből eléggé nyilvánvalóvá vált. De nemcsak az alapja más a nagy bencés tanító gondolkozásának, hanem a vége is, amely lezárja munkáját és amely felé tart eszmélkedésének minden mozzanata. Nem ad kerekded, lezárt levezetés-láncolatot, amely önmagában is egész és maga magának is elégséges; amely az értelemtől nyeri érvényességét — hanem okfejtéseit megszakítja és nyitva hagyja. Azt várja, hogy maga az igazság fogja igazolni vagy helyreigazítani gondolatait. Minden szabatosan kicsiszolt, jól felépített eredménye is csak ideiglenes. Akkor bizonyul meg, hogy ez a valóság, ha az igazság kijelenti magát és a gyarló, tökéletlen emberi gondolatot szolgálatába fogadja. Anselmus szívét gondolkozó munkájában is ugyanaz az emésztő várakozás tölti el, mint igehirdetésében. A Szentlélek megvilágosítását várja, mégpedig Isten ígéreteinek alapján. Tehát, aki nem szegül ellene, hanem követi gondolatait, megkaphatja a Szentlélek ajándékát és akkor egyszerre megvilágosodik elsötétült értelme, megszólal lelkiismerete és bizonyos lesz a felől, hogy Isten igéje neki is szól, a kinyilatkoztatás eseményébe Isten őt is beleérti. Isten élő, megszólaló igéjében bízik Anselmus. Az ige győzhet meg egyedül arról, hogy amikor a kereszt megütközését és bolondságát hirdetjük, „nem illetjük Istent gyalázattal vagy sértéssel, hanem ellenkezően: teljes szívünkből hálát adunk neki, dicsőítjük öt és hirdetjük kegyelmének kimondhatatlan nagyságát. Mily nagy a szeretete és irgalmassága, hogy ingyen, csodamódra, minden gondolatunkat messze felülmúlóan, kiragadott minket nyomorúságunkból, amelyre pedig bőven reászolgáltunk és visszaadta nekünk az Örök élet gazdagságát, holott mi azt könnyelműen eljátszottuk. Aki komolyan megfontolja, csak egyszer is, hogy milyen helyénválóan szerezte meg Isten üdvösségünket, az nem teszi többé hitünk egyszerű beszédét nevetség tárgyává, hanem velünk együtt magasztalja Isten bölcs és ajándékozó jóságát." 139 ) A teljes Szentírás központi üzenete: a váltság eseményének titka, Isten ellentmondó (paradox) szeretetének a csodája. 1 39 ) I, 3. Sch. 7, 30.
