Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
hiszen Anselmus jóformán sohasem idéz. 134 ) Az üdvösség dolgaiban az első tényező: Krisztus műve. Mindaz, amit ő egyszer szerzett és amit szakadatlanul közöl. Azután következik, az előbbinek az alapján és következtében, a második mozzanat: Krisztus példája, amely a vele való közösségben életünket formálja. Ezt tetőzi be a harmadik fő esemény: a megváltás, a beteljesedés, amely reménységben már most, jóelőre a mienk. Krisztus példájának követése nem más, mint hogy az Isten útján az eljövendő megváltás felé sietünk. A Krisztusban mienk minden bűnünk bocsánata, mienk az új élet, sőt már most mienk az örök élet! Ezek hallatára nem csodálkozhatunk Boso ujjongásán: „Ennél értelmesebbet, édesebbet és kívánatosabbat nem hallhat a világi Jómagam is olyan bizakodást merítek belőle, hogy ki sem mondhatom, mennyire repes a szívem az örömtől!" 1 * 5 ) Anselmus theológiája és így a Cur Deus homo is, csak a végső dolgok és események (az eszkatológia) távlatából érthető meg igazán. Szinte minden során ott tükröződik az a látás, hogy Isten üdvözítő terve dicsőségesen valóra válik e földön. Végtére, az utolsó napon, beteljesedik mindaz, amiért Isten az embert teremtette. Csoda az, hogy Isten embert teremtett, de „még sokkalta nagyobb csoda, hogy a bűnöst, bűne ellenére, minden érdeme nélkül, újjáteremti!" 136 ) Ezért a minden elképzelést felülmúló szeretetért, a kereszt titkáért „egyedül a Szentháromságé a dicsőség!" 137 ) Milyen csodálatos az az elégtétel, amelyet a Fiú révén szerzett számunkra! Áldanunk és magasztalnunk kell ezért „változhatatlan akaratát, amellyel nemcsak önkéntesen emberré lett, hanem amelyhez mindvégig állhatatosan ragaszkodott és érettünk meghalt". 136 ) 134) Augustinus, de Trinitate, IV, 3. Migne SL. XVII, 891.1. „Bizonyos az, hogy Anselmus alaposan ismerte Augustinust, habár csak akkor idéz tőle, ha megtámadják." Filliatre Chr.: La Philosophie de Saint Anselme, 1920. 20. 1. „Anselmus szinte utolérhetetlen művésze az idézetek nélkül is boldoguló theológiai előadásnak." Barth i. m. 41. 1. 135) II, 19. Sch. 63, 39. 13«) Quippe mirabilius deus restauravit humanam naturam quam instauravit... de peccatore, contra meritum. II, 16. Sch. 53, 22 137) II, 18. Sch. 62, 36; II, 17. Sch. 58, 30. 13«) Vogel H.: Das Wort ward Fleisch, 9. 1. és 139. 1.
