Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
törte meg Isten Fia a bűn hatalmát az emberek világában, hogy az Isten elleni nagy pártütés és egyetemes engedetlenség közepette ő volt az egyetlen engedelmes, aki szívből meghódolt Istennek. E földön szüntelenül Istent dicsőítette, mind életében, mind kínszenvedésében és halálában, ahol mindenki megtagadja az istenfélelmet és a szívbeli meghódolást. Ezzel állott be a nagy fordulat a kárhozatból az üdvösségre. Most tört meg az átok, amely egyre mélyebb nyomorúságba döntötte az embert, aki ezt a veszedelmet maga gyűjtötte fejére. Azután, mint ember legyőzte az ördögöt és ezzel megtorolta az első ember elcsábítását. így újul meg az Istennel való közösség, a szívbeli függés és önkéntes alárendelés, amelyet megrontott az ember, amikor engedett a kísértőnek és bűnbe esett. Ezzel a győzelmes elégtétellel változott meg az ember szorongatott helyzete és támadt váltság a kárhozat helyén. 110 ) Az értelem ellenvetései végkép lepattannak a kereszt evangéliumáról, ha meglátjuk, hogy a Fiú elégtételében Isten cselekszik. Nem egy ártatlan, igaz ember szenved, hanem az emberré lett íge: Isten maga támadja meg gyökerében a bűnt és vet véget a bűn félelmetes rendbontásának. Az Isten emberré lett, eljött közénk és ezzel áthidalta a szörnyű szakadékot, amely elválaszt minket tőle. Éppen a kereszten, az általa szerzett elégtételben lesz ez a híd nyilvánvaló. Isten kiengesztelődött, közösségét ígéri és ajándékozza nekünk. 111 ) 110 ) db homine exigebat, ut diabolum vinceret et, qui per peccatum deum offenderat, per iustitiam satisfaceret. II, 19. Sch. 64, 16. victoria vero tdlem debet esse, ut per mortis difficidtatem vincat diabolum. I, 22. Sch. 34, 24. II, 11. Sch. 41, 8. ni) Brunner Emil dolgozta ki Der Mittler c. könyvében, hogy az anselmusi elégtétel egyszeri történeti esemény és nem eszme. Tele van ezért mozgalmassággal és erővel, nem úgy, mint a nyugodt állandóságú általános igazságok. Az elégtételt Krisztus hozza, megadja. Ezáltal életbe lép. Az elégtétel „lesz", megtörténik. Viszont az eszmék csak érvényesek, általában vannak, de a történet másodrendű számukra. Hermann Rudolf dolgozza azután ki Anselmus Isten-központú (theocentrikus) látását. (Anselms Lehre vom Werke Christi in ihrer bleibenden Bedetung. — Christi Verdienst und Vorbild. Zum Problem der Schlusskapitel von Anselms Cur Deus homo.)