Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
sága sokkalta nagyobb, mint a legnagyobb rossz, az életének kioltása — ebből nyilván következik, hogy élete sokkal kedvesebb, sokkal szeretetreméltóbb, mint amennyire gyűlöletesek a bűnök ... Hát ezek után sem hiszed, hogy ilyen nagy és enynyire szeretett jó ne volna elégséges, hogy megfizesse az egész viíág tartozását?" A keresztyének örvendező hálája szólal meg Boso szavaiban: „Sőt végtelenül bőségesebb is!" Ezután lezárja Anselmus ezt a gondolatsort: „Megláttad, hogy így győzi le ez az élet a bűnöket mind, t. i. azáltal, hogy értük odaáldoztatik" 102 ) Ennek az embernek élete olyan dicső, annyira értékes, hogy nemcsak elegendő fizetés az egész világ bűneiért, hanem végtelenül bőségesebb is." 103 ) Világosan állhat előttünk, hogy egyedül az Isten-ember önkéntes halála az elégtétel. Egyedül ez ment meg minket az örök kárhozat veszedelméből, még pedig azért, mert ,.amikor magától odaszánja életét Istennek, mindennél nagyobbat ad Isten dicsőségére, nagyobbat, mint az egész világ — Istenen kívül. — Ezzel a határtalan áldozatával azután Krisztus valóban le tudja róni minden ember minden vétkes tartozását". 104 ) 102) ii, 14. sch. 51, 32. i°3) II, 18. Sch. 61, 1. Vitám autem huius tarn sublimem, tarn pretiosam apertissime probasti, ut sufficere possit ad solvendum, quod pro peccatis totius mundi debetur, et plus in infinitum. Sokan félreértették Anselmus elégtétel-fogalmát, amikor úgy értelmezték, hogy nála Krisztus áldozata egyenlő a bűnök nagyságával és ezért kiegyenlíti a tartozást. Szembe szokták állítani Anselmussal Aquinoi Tamást, aki helyesebben túláradó elégtételről (satisfactio superabundans) beszél. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy Tamás Anselmust követi. A Cur Deus homoból mindenütt kiviláglik, hogy Krisztus áldozata végtelenül értékesebb a tartozásnál. 104) ib. 61, 9.
