Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

vei bűnbeesése előtt tartozott, t. i. hogy ne vétkezzék, még kevésbé tudja megadni azt, amivel bűne miatt tartozik. Ezért menthetetlen az ember".

71

) Isten feltétlen követelését nem csorbíthatja és nem törölheti el az ember gyengesége, amelynek önnönmaga az oka. Az ember felelős erőtlenségeért és ez csak annál súlyosabbá teszi szörnyű tartozását. Az ember természetes derűlátását és önbizalmát, amellyel eltakarja helyzetének válságos voltát és szorongatottságából ezer kibúvót vél találni, azzal töri le Anselmus, hogy rámutat a bűn irtózatos hatalmára: „még nem gondoltad meg, hogy milyen súlyos a bűn!"

78

) Képzelgésekből és ábrándozásokból visszaránt a valóságba. Kénytelenek vagyunk Bosoval együtt felkiáltani: „Szerfölött nagy veszedelemben forgunk!" Ha igazán „vizsgálod szívedet", igazat kell adnod az írásnak; el kell ismerned, amit az értelem is követel: „Hogyha Isten csak igazságosságának alapján áll, akkor semerre sincs menekvés a szerencsétlen ember számára — akkor Isten irgalmassága és az ember reménysége veszni látszik". 79

) „Lehetetlenség", hogy az ember megszabadítsa magát. Az ember a maga erejéből nem üdvözülhet. Ha csak ezt hallanók, „kétségbe kellene esnünk!"

80

) Ide vezet a Cur Deus homo következtetése, ha az előzményt a bűnbeesést hitben elfogadjuk. Ez az ember való helyzete: az önmegváltás lehetetlen! Az eredmény most is csakúgy nemleges, kizáró, mint az első szakasznál. Anselmus kimutatja, hogy a bűnös önmagától semmiképpen sem tud elégtételt adni. Aki azt véli, hogy Krisztus nélkül meg tudja fizetni Istennek adósságát, az „téved". 81

) 77) I, 24. Sch. 36, 4. >

' 78) nondum considerasti, quanti ponderis sit peccat uni. I, 21. Sch. 33, 10. 79

) I, 21. Sch. 34, 2. és 33, 13. si rationem sequitur deus iustitiae, non est, qua évadat miser homuncio. I, 24. Sch. 37, 7. — I, 23. Sch. 35, 19. és 37, 9. — I, 22. Sch. 34, 30. I, 21. Sch. 34, 6. 80) nisi fides me consolaretur, hoc solum me cogeret desperare. I, 22. Sch. 34, 13. **) I, 25. Sch. 38, 2. Ez a „falsum" nemcsak logikai ellenmnodást jelent, hanem elsősorban a hit tartalmával való összeütközést.