Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
még pedig olyasvalamit, amivel bűnös létedre sem tartozol". M ) Ez a „többlet", ez a „kárpótlás" ékesen szóló bizonysága, hogy milyen személyes jellegű Anselmus gondolkozása. A tárgyak világában lehetséges az egyszerű kijavítás, de a megromlott személyes viszonyt és közösséget nem lehet egyszerűen újra felvenni és folytatni, mintha semmi sem zavarta volna meg. Erre a „többre" van szükség, hogy újra közösség támadhasson. És ez sohasem lesz ugyanolyan, mint azelőtt volt, hanem vagy gyöngébb lesz, vagy ha a „többlet", a sértésnél, a közösségbontó oknál nagyobb szeretet van jelen, erősebb és mélyebb. 70 ) Az elégtétel harmadik vonására kerül most a sor. A legkisebb bűn is végtelen. 71 ) A teremtett, sőt az összes elgondolható világ együttvéve sem elég értékes, hogy a bűnért elégtételként szolgáljon, hiszen az egész világért sem lenne szabad, a legkisebb bűnt sem, elkövetnünk Isten akarata ellen. 72 ) Világos tehát, hogy az összes bűnökért való elégtétel végtelenül felülmúlja az egész világmindenséget. Az elégtétel végső, legfontosabb jellemzője tehát az, hogy a bűnért Istennek valami olyan nagyot kell adni, ami nagyobb mindenes) aliquid malus. I, 21. Sch. 33, 37. I, 22. Sch. 34, 5. *0) Ha nem bizonyítható is a germán tételes jogrend közvetlen, •egyenes befolyása, — Kahler M. feltevése, — a germán jogérzék némi hatását Heinrichs L. is elismeri. (Die Genugtuungstheorie des hl. Anselms. 72. és 78. 1.) E szerint ez a „többlet" személyes vonatkozású: a tisztelet és megbecsülés, a személyes sérelem jóvátételének a kifejezése. Ennyiben emlékeztet kissé, távolról, halványan a germánok személyes kárpótlására, a kár megtérítésén felül adott „Geldbusse"-re. 71) Itt is megkülönböztetést tesz Aquinoi Tamás. A teremtmény cselekvése, így bűne sem lehet végtelen, Viszont „valami végtelen" van a bűnben, mert Isten ellen irányul. Summa theol. II, 17. Qu. 87. art. 4. 72) Quid, si necesse esset, aut totum mundum et, quidquid deus non €st, perire et in nihilum redigi, aut te facere tam parvam rem (sicuti •est unus aspectus) contra voluntatem dei? Boso: Cum considero actionem ipsam. levissimum quiddam videó esse, sed cum intueor, quid sit contra voluntatem dei, gravissimum et nxdli damno comparabile intelligo. I, 21. Sch. 33, 20. Fateri me necesse est, quia pro conservanda tota creatura nihil deberem facere contra voluntatem dei... si infinito numero multiplicarentur et similiter mihi obtenderentur, idipsum responderem. ib.
