Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
/ val való beszélgetésben Anselmus kereken megmondja, hogy az elégtételből kizár minden emberi erőfeszítést. Amikor arról hall az ember, hogy a bűn miatt rendeznie kell Istennel való megzavart viszonyát, menten maga akarja kezébe venni a dolgot és próbálkozni kezd. A közhiedelem az, hogy az ember magától megfizetheti bűn miatt való tartozását. Vagy vallásos cselekedetekkel szeretné elérni, mint Boso, vagy egyszerűen hazafias és polgári erényekkel, becsületességgel, emberi feddhetetlenséggel hozakodik elő. Minden ilyen emberi törekvéssel és önbizalommal szemben, az ember érvényesülni akarásával szemben azonban ez az igazság: mindez elégtelen, hogy eltörölje és jóvátegye az ember bűnét. Szóba se jöhet Isten előtt adósságunk rendezésénél. Anselmus ítélethirdetését teljes élességében akkor ismerjük fel, ha észrevesszük, hogy Boso szavaiban nemcsak a természetes ember törekvése szólal meg, hanem a kegyelmet nyert kegyes emberé is. A római katolicizmus is elítéli a pelagianizmust, de hirdeti az ember közreműködését, hogy a kegyelem ereje által tud az ember igazán jót cselekedni. Ennek a vallásosságnak megnyilvánulásait sorolta fel Boso és Anselmus az ige megalkuvást nem tűrő ítéletét e hivő cselekedetek fölött is hirdette. 64 ) Mivel dönti meg Anselmus végleg az ember önerejére és erényeire támaszkodó elbizakodottságát? Azzal, hogy rámutat az elkerülhetetlenül szükséges elégtétel nagyságára. Az elégtétel második kelléke, hogy nagyobb legyen, mint a bűn, mint az elrabolt dicsőség. A bűn nagyságával egyenes .64) önmagára is érti ezt az ítéletet, minden tisztaságára és szentségére, az ítéletről szóló II. meditációban. „Megrettenek, ha életemre gondolok. Mert, ha jobban szemügyre veszem, egész életem bűnnek, vagy legalább is terméketlennek tűnik fel előttem. Ha látok is benne valami gyümölcsöt, az vagy puszta látszat, vagy pedig tökéletlen, vagy valamiképpen férges. Azért Isten nem lelheti benne tetszését, csak haragját. Életed, tehát, bűnös ember, nemcsak majdnem, hanem teljesen bűnökkel tetézett és kárhozatos, vagy pedig terméketlen és elvetendő. De miért is teszek különbséget „terméketlen" és „kárhozatos" között? Hiszen, ha terméketlen, akkor minden bizonnyal kárhozatos is." Zoltán Veremund fordítása. A lélek párbeszéde Istennel, Budapest, 1933, 54. 1.
