Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
hogy Isten, akivel ujjat húzott, „a legjobb igazság", „maga az igazság", aki nem tűr semmi rendbontást a teremtés összhangjában. 39 ) Nem néz el és nem is nézhet el semmi igaztalanságot,, nem veheti könnyen az ember hűtlenségét. Az engedetlenség nem maradhat megtorlatlan. Aki megsértette lázadásával Isten felséges kegyelmét: ítéletet von fejére. Itt jelentkezik halálos komolyságban Anselmus következtetésének másik előzménye: az élő Isten felségesvolta, királyi hatalma, dicsősége. Istent ez teszi Istenné és ez különbözteti meg minden más lénytől. Istennek szabad kegyelme hatalommal uralkodik; akaratának nincs akadálya. De haragjában is megnyilatkozik Isten hatalma, amelylyel a bűnre felel. Isten szeretete együtt jár igazságával, „ezért csak azt teheti, hogy büntetéssel sújtja a bűnt". 40 ) Nemcsak az ember szakítja meg az Istennel való teremtéskor nyert közösséget, hanem Isten maga is. A bűn miatt mind az ember, mind Isten megatartása megváltozik. A fellázadó bűnös kihívja maga ellen és fejére vonja Isten haragját, az ő „büntető akaratát". 41 ) Félelmetes megtorlás jár a bűnért. „Megtorláshoz senkinek sincs joga, egyedül Istennek, mert ő az Ura mindennek." 42 ) Kell, hogy Istennek gondja legyen a szigorú megtorlásra, mert akarata egy az igazsággal, önmagát pedig, azaz igazságát kell akarnia, máskülönben megszűnnék istensége; akkor t.i. ha mivoltával össze nem férőt akarna. Ez nem csorbítja Isten szabadságát, hiszen igazságát és jóságát szabadon akarja. „Istennek őrködnie kell dicsőségén", „meg kell Őriznie a teremtés 39) I, 13. Sch. 20, 32. II, 17. Sch. 57, 36. Deum vero non decet áliquid inoráinatum in suo regno dimittere. I, 12. Sch. 19, 9. Hasonlóan1, 12. Sch. 20, 16. I, 13. Sch. 20, 28. 40) iustitia illius... non nisi poenam permittit reddi propter peccatam. I, 24. Sch. 36, 38. 41) Ira namque dei non est aliud quam voluntas puniendi. I, 6. Sch. 9, 24. 42) Ad nüllum enim pertinet vindictam facere, nisi ad illum, qui 'dominus est omnium. Nam, cum terrenae potestates hoc recte faciunt, ipse jacit, a quo ad hoc ipsum sunt ordinatae. I, 12. Sch. 19, 26. Érdekes megfigyelni, hogy akárcsak a reformációban, itt is a felsőbbség megtorló fenyítő hatalma Isten haragjából ered. Isten haragja nélkül bizonytalan .a felsőbbség hatalmának és tekintélyének theológiai megalapozása.
